Alexandriai hétköznapok

Tegnap este megint a szomszédban voltam villámlátogatáson, hogy beszélgessek egy kicsit. Suzy szokásához híven készített nekem italt, de most nem teát, hanem limonádét, ami nagyon finomra sikeredett (valami extra citromot használnak hozzá). Mondtam is neki, hogy Shukran! Hadha ladhídh dzsidden. Köszönöm" Ez nagyon finom. Később megjöttek a a többiek, és nekik is készített. Olivia mellettem ült és neki is mondtam, hogy mennyire finom. Erre mi történik? Egyből nekem adta a sajátját is. Utána próbáltam magyarázni, hogy nem azért mondtam meg stb., de már nem volt visszaút.

Egyből eszembe jutotottak az otthoni tanárom története, hogy valaki egy lakoma alatt  megjegyezte a mellette ülőnek, hogy amit eszik milyen finom. Erre a vendéglátó a szájából vette ki és adta oda a falatot a vendégének. Szerencsére az én esetemben azért még nem az Olivia szájából dícsértem ki az italt. :)

A másik történet most a suliból hazafelejövet történt meg velem. Beugrottam egy közeli boltba vízért, mert elfogyott. Rendesen fel voltam öltözve, meg amúgy is látszik rajtam hogy nem vagyok helyi. Kérdem a pénztárostól, hogy mennyi? Mondja, hogy 3 LE. Tudtam, hogy más üzletekben olyan 1.5LE körül szokott lenni, ezért adtam neki 2LE-t és láss csodát, annyiért is megkaptam a vizet, miközben mosolygott az eladó és kérdezte honnan jöttem. :)

Erre egyébként a Héba is felhívta a figyelmem, hogy rámnézésre nekem minden drágább lesz. Ezért is nem szeretek olyan helyen vásárolni, ahol nincsenek kitéve az árak.

Sörvásárlás

Az iskolából hazafelejövet, a buszból felfedeztem egy itteni italboltot, ún. „Drinkies”-t. El is határoztam, hogy a legközelebbi alkalommal meglátogatom, már csak kíváncsiságból is. Azt kell mondjam ami az italozást illeti, mi Európában nagyon el vagyunk kényeztetve. A boltban állt 2 hűtő, benne 3féle sörrel (Heineken 9LE – 360Ft,  egyiptomi Stella 6.5LE – 260Ft és Amstel 6.5LE) és 2 vitrinben whiskey. Szóval ennyi lett volna!

Az egyiptomi Stella

A pultos kérdezte honnan jöttem, de fogalma nem volt hol lehet az a Elmagar (klasszikusban: Elmadzsar), aztán kérdezte, hogy Amerika? Mondom „mis Amerika” (nem Amerika). Miután fizettem (1 Heineken és 1 egyiptomi Stella) az eladó „Have fun”-al köszönt el. Nem tudom, hogy csak ez jött a szájára, vagy tényleg azt hitte, hogy ezzel a két sörrel valami bulira készülök.

Az iskolám II.

Vasárnap egy újabb taggal bővült a kis csapatunk a nyelviskolában, egy orosz lány csatlakozott hozzánk (Jula). Az  óra anyaga többek között a small-talk volt. Sajnos szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy mennyire eltérő a klasszikus ill. az egyiptomi arab. Pl. a birtokos személyragok között ( „neved” egyiptomiul iszmak, míg  klasszikusban  iszmuka), ami nem tűnik nagy különbségnek, de ha  a klasszikust használom vagy nem értik egyből, vagy egyáltalán nem értik. Ilyen problémám volt a boltban is, mikor kérdeztem, hogy „Kem jukellif?”(mennyibe kerül?), de nem értették, mert itt úgy van, hogy „Bikem?”.  További gond, hogyha itt valamit megtanulok hogyan mondják nem tudom, hogy az most kifejezetten egyiptomi, vagy a klasszikusban is úgy van-e.

Természetesen a nyelvvizsgában a klasszikust kell tudni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Mo.-n egyedül a Rigó utcában lehet arab nyelvből vizsgázni! J

Persze említettem ezt a dolgot a tanáromnak is, és ígéretet kaptam arra, hogy az alapok megtanulását követően egy másik csoportba kerülök. (A csoport többi tagja nem kifejezetten arabot tanulni, hanem letelepedni jött ide Alexandriába, így nekik az egyiptomi arab az elsődleges.)

International Day of Peace - Koncert

Bár hétfőn Yonan már jelezte, hogy másnap estére van valami program, de nem értettem pontosan és meg is feledkeztem róla. Ezért némiképp váratlanul ért, mikor kedden este 8fele kopogtattak az ajtómon és Yonan is meglepődött, hogy még nem vagyok kész. Hamar összekptam magam és elindultunk, bár akkor még nem tudtam pontosan hova.

Mintegy fél órás buszozást követően megérkeztünk az Alexandriai könyvtárhoz (maktaba), ahol egyelőre még csak beszédeket mondtak, de már láttam, hogy ez valamiféle koncert lesz. Az együttes frontembere biztosan valami helyi híresség lehetett, mert nagyon örültek neki, mikor a színpadra lépett és a nevét skandálták.

Sajnos képeket nem készítettem ezúttal, de biztos vagyok benne, hogy el tudok képzelni egy koncertet. :) Itt igazából a zenét kellett volna valahogy megörökíteni, mert az tényleg nagyon jó volt. Teljesen más jellegű, mint amilyet otthon vagy Európa szerte megszokhattunk. Érdekesség, hogy az egyik zenész szerintem vak volt, mert úgy vezették fel a szinpadra, ültették le és adták a kezébe a hangszerét.

Sajnálom, hogy az éneklésből nagyon keveset értettem, mert utána a Mego elmondta, hogy nagyon jók voltak a szövegek, amelyek az alkalommal voltak kapcsolatosak és az emberek közötti szeretetre és békére hívták fel a figyelmet.

A koncertet követően még olyan 11fele elugrottunk megvacsorázni több ismerőssel, akikkel a koncerten találkoztunk. Yonan persze itt sem engedte, hogy fizessek akármennyire is győzködtem, ezért megígértem neki, hogy legközelebb én hívom meg őt. Útban hazafele (3/4 1kor!) még bementünk egy mobilos boltba, mert a Mego mobiljával volt valami probléma.

Ahhoz képest, hogy egy nyugodt estére számítottam, újabb élményekkel gazdagodva fél kettőre értem haza.

Tartózkodási engedély

A mai nappal végre sikerült beszerezni az újabb 6 hónapos túrista vízumot, amivel nyugodtan maradhatok, csak nem szabad megtudnia a hatóságnak, hogy nyelviskolába is járok.

Tegnap - szokásomhoz híven - én is részt vettem suli után a vasárnapi családi összejövetelen. Mikor mondtam, hogy hazaugrom enni és után visszajövök mondták, hogy szó sem lehet róla, ott kell ennem és egyből előttem termett egy kis asztalka levessel, kenyérrel, hússal és salátával. :)
Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett! A gyerekek minden vasárnap kapnak egy édességcsomagot és a nagypapa rólam sem feledkezett meg, ezért kaptam pár csokit, epres nyalókát, rágót és csokis süteményt. Képet most már nem tudok betenni róla, mert a nagyobb részét megettem és nem mutatna jól a kép az üres zacskókkal.

Amúgy a légkondiknak köszönhetően sikerült megfáznom ebben a 30-35fokos melegben, amin a Yonan jót derült, mert ő is fújja az orrát meg prüszköl. Mikor tegnap mondtam ( Ana maríd biszebeb air-condition - Beteg vagyok a légkondi miatt ) és látták is, hogy megfáztam, egyből belém töltöttek egy ibrik jó forró citromos limonádét. :)  

P.S.: Az Adél az elején mondta, hogy úgy tekintsek rájuk, mint a második családomra, de ezt inkább tekintettem udvariasságnak, mint vettem komolyan. Napról-napra bizonyítják, hogy tévedtem!

Buszozás

Már régebben ígértem, hogy egy külön bejegyzést fogok szentelni a egyiptomi ill. az alexandriai közlekedésnek. Bár ennek még mindig nincs itt az ideje, de ma további tapasztalatokat szereztem a buszozást illetően.

Tegnap ugyanis elhatároztam, hogy ma megtudom hogyan tudok eljutni az iskolámba busszal és ebben az elhatározásomban senki és semmi nem tud megakadályozni. Ezért a felkelést követő 200 fekvőtámasz, 8km futás és a reggelim elfogyasztása után magamhoz vettem a lakcímem arabul (ez azért kell, ha elvesznék, akkor taxival haza tudjak jönni), pénzt és némi vizet és nekivágtam a betondzsungelnek.

Először a 738-as buszjáratot próbáltam ki ( buszjegy 40Ft) és az elméletem szerint a siker érdekében a következőknek kellett teljesülnie: elmenjen az iskolámig és ugyanazon az útvonalon jöjjön vissza a kiindulási pontig. Kijelenthetem, hogy  erőfeszítésemet szinte 100%-os siker koronázta! Igaz, hogy az út másik végpontja egy nagy megálló volt a vasútállomásnál (legalább már ezt is tudom hol van és hogyan jutok oda!), de szerencsémre ahol le kellett szállnom, már ott állt a másik 738-as, hogy hozza vissza az embereket. Ezt azért fontos kiemelni, mert a megállókban nincsenek táblák, amiről az ember tájékozódni tudna, hogy mi éll meg ott, mire lehet ott várakozni. Így ha nem állt volna már bent a másik, csak reménykedni tudtam volna, hogy pont onnan indul vagy megkérdezek vkit. A kérdezéssel pedig csak annyi a gond, hogy egyszerűen nem értenek meg. A szótáramban le van írva a szavak mellett a kiejtés is, de hiába mondom úgy, nem értik! Bár ameddig bit = bejt, ezen nincs is nagy csodálkozni való!

A buszon egy öreg nénike mellé ültem, akivel persze egy idő után beszédbe elegyedtem (jobban mondva ő elegyedett velem beszédbe én meg nagyokat mosolyogtam.) Mindenesetre annyit sikerült elmondanom neki, hogy hol élek Alexandriában, arabot tanulni vagyok itt 10hónapot és magyar vagyok. Nagy sikerélmény volt! :)

P.S.:Még egy érdekes tapasztalat: felszáláskor ha sokan vannak és nyomulnak fel az emberek, akkor nincs idő mindeninek egyesével megvenni a jegyét. Emiatt már amikor elindult a busz hátulról kézből-kézbe megy előre a buszjegy ára, majd ugyanezen  módszerrel jut vissza a buszvezetőtől az utashoz a jegy.

Séta

A mai napon Raúffal (Adél testvérének a férje) elmentünk sétálni a környékre. Akartam sok fényképet készíteni, hogy ne kelljen teljesen a képzeletetekre hagyatkoznotok de a Raúf mutatta, hogy ne erőltessem a dolog, vegyüljünk. :) Ennek ellenére azért készítettem pár képet, amiről nem tudom pontosan mit ábárzol, de úgy vettem ki kísérőm szavaiból, hogy valamiféle élőállat piac lehet. (A képek már zárás után készültek.)





A piac I





Piac II



Ezt követően felmentünk Raúf testvéréhez látogatóba, ahol még a kötelező teázás előtt megkérdezték, hogy kérünk-e vizet is. Először a Raúf kapott és mire kiitta mondtam, hogy én is kérnék. Az unokaöcs pedig azzal a lendülettel ugyanabba a pohárba töltött nekem is. Természetesen nem csináltam ebből problémát, jóízűen ittam ugyanabból is.



A látogatás vége fele az unokaöcs megkérdezte, hogy ismerem-e a Tiestot mert nagyon szereti. Mondtam, hogy persze és még megadtam neki a Paul von Dyk meg az Armin van Buuren nevét, hogy nézze meg őket is a Youtube-on, ezzel is terjesztve az európai kultúrát. :)

P.S.A beszélgetés közben a Raúf mondott egy szót „bit”, ami igazából házat jelent és a helyes kiejtése „bejt”. Ez ugyanolyan, hogy magyarul megértem a „Há kő meeni?”-t a „Hova kell menni?” helyett, de azért a kettő nem ugyanaz. Szóval, ez az arab azért nehéz szülés lesz!



Az iskolám I.

Ahogy már korábban is megírtam, az Orosz Kultúrális Központba járok arabot tanulni. Tegnap volt az első alkalom, ezentúl pedig heti kétszer fogok járni szerdán és vasárnap 16:30-18:30ig. A csoportom létszáma nem túl nagy, mindössze 3 fő velem együtt: egy orosz idősebb nővel ( természetesen Natasa a neve, mi is lehetne más!?!) és egy ukrán nagyobb darab lánnyal (Lina).

Az egyetlen problémám az, hogy ez egy kezdő csoport, tehát amivel kezdtünk ( arab ABC) azt én már tudom. Viszont annyit meg még nem tudok, hogy a haladó csoportban legyek. A kettő között meg nincs semmi.

A tanfolyammal kapcsolatban reméltem, hogy többen leszünk és majd lehet kapcsolatot építeni meg valami jó kis társaságot kialakítani, akikkel lehet menni ide-oda. Ez a tervem egyelőre úgy tűnik nem fog megvalósulni, legalábbis ami a tanfolyamos társakat illeti. Azonban megismerkedtem a Jezsuita Központba dolgozó sráccal (Mego), aki már bejárta Európát, németül és angolul is beszél. Vele egyből össze is beszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és belevisz az alexandriai popéletbe! Kiváncsian várom mi lesz belőle....

Az arab emberekről I.

A mai napon szép nyugalmasan telt. Végre eljutottam egy hatalmas élelmszierboltba, ahol kedvemre bevásárolhattam és beszerezhettem egyéb szükséges dolgokat (WC-kefe, törlőruha, leveses mélytányér, konzervnyitó, stb.).

Mivel itt is tudom nézni a magyar foci történéseit, ezért hamar feltünt a meccsnézéshez szükséges kellékek hiánya, mint a tökmag és szotyi. Vásárlás közben mondtam is a Nadia-nak (Héba huga), hogy ezeket feltétlenül be kell szerezni. Azonban akármennyire is kerestük, nem találtuk őket nagy sajnálatomra.

A bevásárlás után hazajöttem főzőcskézni (végre már nem csak a lendület volt meg hozzá). Utána pedig természetesen araboztam és bele-bele kukkantottam a Videoton - Szolnok mérkőzésbe. Ekkor is sóvárogva gondoltam rá, hogy milyen jó lenne közben ropogtatni vmit.

Aztán este átmentem a szomszédba beszélgetni egy kicsit, és szerintetek mi várt ott rám? Egy kis ajándék csomag benne szotyival, 2féle tökmaggal és egy számomra ismeretlen eredetű maggal!

A gyűjtemény

Hát, ilyenek az arab emberek! :)

Az alvásról

Hát emberek, ez nagyon kemény! Most éppen 5:41 van, de még egy pillanatot nem aludtam, mert órák óta jön a hangszóróból az "Allah balabala! Allah balabala! Allah balabala! Allah balabala!". Azonban ez nem a rendes recitálás, amire esetleg még aludni is lehetne, hanem olyan mintha valaki folyamatosan ordibálna.
Remélem ez azért van, mert a ramadán utolsó napját még meghajtják aztán utána valamennyivel nyugisabbak lesznek az esték, mert ezt elég nehéz elvisleni. Ez pedig már így megy, mióta itt vagyok.

A bioritmusom már így is teljesen felborult, mert ezek az arabok igazi éjszakai emberek. Ha valakinek ahhoz van kedve, hogy hajnalban nekiáll dobolni, üvöltözni vagy bármi, akkor az itt teljesen elfogadott és megszokott: most is ideállt egy csoport fiatal az ablakom alá "fesztiválozni". Komolyan kérdem, mi lenne ha még innának is?! :)

Amióta itt vagyok hajnali 4 előtt talán még egyszer sem aludtam el, de az elmúlt napokban már 6 előtt se nagyon sikerült!

P.S.: 6:15 Hát ez hihetetlen, de viszonylag csend lett. Már nem "énekelnek", hanem csak beszélnek. Mindenesetre kínomban lenyomtam a Doom 2 első két pályáját, mert már nagyon nagy volt benne a feszültség! Most már jobb, megpróbálok aludni.....

P.S.2: 6:41 Úgy tűnik túl korán örültem, mert az éneklés most átment "sportközvetítésbe". Folyamatosan megy a duma, de olyan felfokozott hangulatban, mintha a Magyarország 20:0-ra menne a spanyolok ellen fociban.

P.S.3: 6:50 Fenébe már, nem sikerül kiraknom Vegas-módban a Pasziánszt és még a Blikk Online sem frissült. :)

Az arab szervezésről

Arra már otthon is felkészített az arab tanárom, hogy az arabok nem éppen a jó szervezési képességükről híresek. Sajnos most ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Mint ahogy azt már egy előző bejegyzésemben megírtam, vasárnap este felhívott az arab professzorom, hogy ma lesz az első órám 16:30kor. Nekem ezután meg kellett szerveznem, hogy az Adél családjából legyen aki elkísér az első alkalomra, hogy lássam hogyan lehet eljutni oda-vissza busszal.

Erre mi történik? Az előbb kapok egy telefonhívást hogy az első alkalom követező hét szerdán lesz 16:30kor. Kérdésemre, hogy a maival akkor mi a helyzet, közölték: ma nem lesz!

Ezek után nekem nincs képem megmondani a szomszédban, hogy bocs, de akkor a mai alkalom mégis sztornó és a jövő héten megyünk. A Yonannak úgyis mindegy, hogy mikor kell eljönnie velem, ezért ma el fogunk menni és legalább az útvonalat megtanulom, ha órám már nem lesz. :(

Az étkezésről

Eddig már többen kérdezték tőlem hogyan oldom meg az étkezést. Köszönhetően az eddig külföldön, meg a budapesti albérletben töltött éveknek azért nem vagyok teljesen eveszett ember a konyhában, ha a főzésre kerül a sor. Igaz, hogy itt kicsit nehézkesebben megy a bevásárlás és nem, vagy nem olyan minőségben vásárolhatóak meg az alapanyagok, de azért elboldogulok. Nem kell senkinek sem tartania attól, hogy itt éheznék vagy gyomorfekélyem lesz! :)

Ezt bizonyítndó mellékelek is 2 fényképet, hogy lássátok, nem csak a levegőbe beszélek.

Hagymás tonhalas rántottával töltött tekercsek

Rizs erős paprika szósszal, olvasztott sajt,
hústekercs és olivabogyó

Érdekes időbeosztással dolgoznak az arabok. Itt tényleg nem áll meg soha az élet, hajnalok hajnalán is sétálgatnak az utcán és most is megy valami utcabál féleség a lakás előtt. Itt nyomatják full hangerővel a zenét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Utcabál

Arról nem is beszélve, hogy előbb hívott (22:10kor) a nyelviskolabeli professzorom, akivel még személyesen nem is találkoztam, hogy mikor lesz az első óra. Persze keddre ígérték a hívást, de az ilyen kis csúszások és kései telefonok itt teljesen megszokottak! :)

Szóval az első órám szerda délután 16:30kor lesz. Már várom!

A mai napomat a tanulásnak szenteltem, de így is szemtanúja voltam egy itteni érdekességnek. Bizonyára többetek hallotta már a Family Frost-os autó jellegzetes jelzését, amikor a környéketeken jár és lehet tőle vásárolni. Na, ez a dolog itt is létezik, csak kicsit másképpen működik.

A leengedett kosárka

Tolja az árus a portékáját az utcán és folyamatosan kiabálja, hogy mit árul. Aki vásárolni szeretne tőle, az kiszól az ablakon és megegyeznek az árban. Erre a vevő leereszt egy kis kosarat az ablakból a pénzzel, az árus pedig megtölti azt, és már lehet is felhúzni.

Az árus és a portékája

Aztán este, a tanulással megszerzett tudásom kipróbálandó, át is mentem a szomszédba. Természetesen megint előkerült a tea, a sütemény, mint mindig mikor átmegyek. Aztán a nagy gyakorlás közepette véletlenül rosszul tettem  vissza a teáspoharam az asztalkára, mire az leesett és a tea kifolyt (szerencsére a pohár nem törött el). Persze nem csináltak belőle nagy gondot, de azért kellemeten volt. A meglepetés akkor következett, mikor az Adél nővére (a háziasszony) pár perccel később elém tett egy újabb teli bögrét! Ilyen vendégszeretettel még tényleg sehol nem találkoztam! :)

Persze nem kerülhettem el a végzetem, mert - már itthon -  a mostani bejegyzés írása közben csak sikerült levernem egy másik poharat is, és ez már nem élte túl a figyelmetlenségem.

P.S.: Nevetséges, hogy Wales 0:1-re megverte a magyar U21-es válogatottat, simán győzelmet érdemeltünk volna!

A vásárlásról

Természetesen a vásárlás sem ugyanúgy megy, mint ahogy mi az Európában megszokhattuk. Eddig két olyan boltot láttam, amely az európaihoz hasonló lenne: az egyik a Fatallah market a másik pedig a Metro.Az előbbiekből pedig egyet sem láttam a mai 3órás sétám  folyamán.
Az átlagos egyiptomi üzlet sajátossága, hogy nem igazán szeretnek az árak kitételével bíbelődni. Így az embernek csak hozzávetőleges elképzelése lehet, hogy mennyit fog fizetni, ha már járt olyan üzletben, ahol ki vannak téve az árak. Szóval itt aztán csupa móka, kaland és kacagás az élet! :)

P.S.: Viszont találtam a Smack-hez hasonló kis instant tésztát! Már csak az Erős Pista hiányzik hozzá..... :D
Este pedig "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!", remélem jó eredményt érünk el a svédek ellen!

Alvási előkészületek

Az otthon megszokottól eltérően itt nem úgy működik az alvás, hogy csak bedől az ember az ágyba és már húzza is a lóbőrt. Ehhez itt komoly előkészületek szükségesek!

Mielőtt az ember lefeküdne aludni, elindul az esti tornának is beillő csótányvadászatra. Ha nem találok egyet sem az elég gyanús és akkor komolyabban be kell nézni mindenhova. Azonban mindig szokott lenni pár darab, amelyik megpróbál  szoba egyik részéből eljutni a másikba és nem is hinnétek milyen gyorsak: 1métert simán megtesznek 1mp alatt. Miután meggyőződöm róla, hogy nincs több a lakásban telefújom a fürdőszobát kemotoxxal, mert ott jönnek be és a fürdőszobaajtó és a padló közé egy rongyot gyűrök (nincs küszöb!), hogyha valamelyik mégse pusztulna el a "gázkamrában" akkor se tudjon kijönni.

Ezután következik a dupla biztosíték, a hálószobaajtó és a padló közötti rést is elbarikádozom és mégegyszer utoljára szétnézek a szobába. Aztán már csak le kell tenni a kemotoxot az ágyam melletti asztalkára és nyugodtan álomba lehet szenderülni.

A tegnapi este vesztesei tornasorban, ahogy békésen a hátukon alszanak

Fejben már készültem ma estére egy jó kis bejegyzéssel,de az ETO sima 3:0as égése eléggé elvette a kedvem, úgyhogy ez most halasztódik. :( Ráadásul még a neten nézni is tudtam hogy mennyire simán kapunk ki.