A hazatérés után

A hazatérésem után sem akarom teljesen magára hagyni a blogomat, mert nem szeretném, hogy belepje a sivatagi homok Itthon azonban már kevesebb idő jut a blogolásra, jelenleg is egy nagyon jó barátom vendégszeretetét élvezem.

Hamarosan azonban írni fogok egy összegzés jellegű bejegyzést, Egyiptomról és az arab világgal kapcsolatos gondolataimról, érzéseimről. Ez már inkább lesz egy szubjektív beszámoló, mint az ottani történések leírása.

Addig is üdvözlök mindenkit és további szép nyarat!

Hazatérés

…. a megbeszélteknek megfelelően Nany 3:59-kor csengetett, hogy indulásra készen áll. Alex-ban még felvettuk Munír-t, aki ugyancsak szeretett volna kikísérni a reptérre. ( Maged-nak sajnos nem jött össze a dolog, nem tudott szállást foglalni Kairóban, de tőle még szerdán külön elköszöntem.)

Természetesen a hazaút sem telhetett el kalandok nélkül: már 20perce hajthattunk az utópályán mikor kedélyes beszélgetésünket egy hatalmas csattanás szakította félbe, én pedig átélltem életem második durrdefektjét. Nany azonban nem esett kétségbe, kemény kézzel az út szélére navigált bennünket, majd 10perc alatt kicserélte a kereket. Szerettem volna én is kivenni a részem a munkából, ezért míg ő a kereket cserélte én a szúnyogokat csapkodtam körülötte, hogy ne zavarják a munkában. (Pont víz mellett történt a baleset és ahogy kiszálltunk a kocsiból rajokban támadtak ránk.)

Nem egy kisebb fajta lyuk

Egy gyors kerékcsere

Az utunk további részén aztán megértettem, hogy miért kellett annyira korán elindulni, ugyanos Nany nem diktált valami hatalmas iramot.

Azonban még ezzel a sebességgel is megérkeztünk 8-ra a kairói reptérre. Mivel aznapra nagy tüntetések voltak meghirdetve Kairóban, ezért ott nehézségekkel számoltunk, de végül semmi bonyodalom nem történt, ember is alig lehetett látni az utakon, utcákon.

A reptéren aztán még egy kicsit elidőztek velem, de a becsekkolást már nem várták meg. (Itt a csekkoláshoz is át kell már menni egy ellenőrző kapun, ahova ők nem jöhettek velem.) Kicsit aggódtam, hogy ne legyen itt gond, ne legyen túl nehéz a csomagom, mert már csak 1.5LE lapult a zsebemben. Szerencsére aztán a 24.5kg-os csomagom még belefért a 23kg-os határba.

A nagy utazás vége, az utolsó közös pillanatok

Az ellenőrzés egyébként végig elég laza volt, így egy kis késéssel, de fennakadás nélkül érkeztem haza 10hónapot követően, ahol már egy jóval megszokottabb utazás vette kezdetét, Budapestről Győrbe.

Búcsúztató – Családdal

Csütörtökön a végső búcsúra is sok került, a második családommal. Én 8-ra mentem át, de még várni kellett míg mindenki megérkezik, így az időt egy kis meccsnézéssel ütöttük el, amire a szurkolók természetesen teljes harci díszbe öltöztek.

Egy meccsnézés kellékei

Elég jó csapat állt össze

A meccs szünetében pedig mondta a Raouf, hogy szeretne mutatni valamit és felvitt a lakásukba, ahol megismertetett a hobbijával.

A Raouf csatacirkáló

A flotta két darabja

A 4:1-es eredménnyel záruló meccset követően, amelyen a rekordbajnok Ahly bebiztosította idei aranyérmét is, már megérkeztek az emberek, így a fontos kellékek is előkerülhettek megint.

Egy kis üdítő

Emaradhatatlan

Ezt követően elbeszélgettünk és elmondták, hogy bármikor visszajövök itt családra lelek. Ha minden jól megy, akkor erre nem is kell olyan sokat várni, mert tervbe van véve Luxor meglátogatása télen, és akkor már Alexandriába is visszamegyünk pár napra.

Szomorú, de egyben örömteli

Hajnali 2-kor aztán elbúcsúztunk, mindenkit végigpusziltam, megöleltem és hazamentem, hogy még kicsit pakoljak, mert 4-kor már indultunk is Kairóba, a repülőtérre…..

Búcsúztató – Barátokkal

Az utolsó szombatomra egy kis összejövetelt szerveztünk, hogy méltóképpen elbúcsúzhassak az itt megismert barátaimtól. (Persze néhányukkal még az utolsó hetemen is találkoztam!)


Miután az összes kelléket beszereztük, 10-fele kezdetét is vette a mulatság és elég hamar jókedvű lett mindenki, Maged mandarinos Absolut-jának köszönhetően.

Munír, Meshoy, Maged Szemeh

Philip

Éjféltájban pedig érkezett az elmaradhatatlan torta, minden itteni nagyobb ünnep kelléke.

Mindenki kivette a részét

A tortázás követően elindultunk egy közeli kávézóban, mert a lakásban már kezdett elviselhetetlen lenni a hőség. Az itteni beszélgetést és teázást követően, azonban már nem mindenki tért vissza a lakásba, hanem kezdtek haza szállingózi az emberek.
Hogy őszinte legyek, egy kicsit nagyobb bulira számítottam, de ha egy esküvői lagzi éjfélig tart, akkor a mi hajnali 2 óránkkal nem is futottunk olyan rossz időt!

Ujabb technikai problemak

Az elkovetkezendo napokban szerettem volna meg nehany bejegyzest irni, de az elet megint kozbeszolt. Ma delelott egy, az emeletrol kidobott, szemeteszacsko (bevett szokasuk, hogy a szemeteszacskot egyszeruen az utcara dobjak az ablakbol) pont eltalalta a netkabelem, ami elszakadt. A netes barataim termeszetesen ki akartak cserelni, de mondtam nekik, hogy erre a par napra mar felesleges.

Szoval legkozelebb mar otthonrol fogok irni, a penteki hazautazasom koveteoen!