Egyiptomi zavargások

Ahogy már tegnap megírtam ma iskolába mentem és ehhez oda-vissza keresztül kell buszozni a városon. Az utam során azonban semmiféle rendkívülit nem tapasztaltam, semmi látható jele nem volt az itteni történéseknek, így én csak a magyar hiradásokból tájékozódom. Ami engem illet abszolút nem aggódom, nem érzem úgy, hogy bármiféle veszély fenyegetne.

Akit érdekelnek az itteni történések ide kattintva többet megtudhat róluk:
http://index.hu/kulfold/2011/01/25/soha_nem_latott_tuntetes_alakul_kairoban/

http://index.hu/kulfold/2011/01/26/egyiptomban_mar_a_mubarak-fiu_menekulese_a_tema/

Holnap megyek át a szomszédba, akkor majd jobban fogom látni, hogy az itt élők hogyan élik meg a helyzetet. (Bár nem látom, hogy az emberek többségét igazán érdekelné a dolog.)

Tüntetések az egyiptomi elnök, Mubarak ellen

Már a vasárnapi, szomszédban tett látogatásom alkalamával megkértek rá, hogy lehetőleg ma ne nagyon menjek az utcára, maradjak egész nap otthon. Bár akkor még nem értettem miért és sajnos a magyarázatukból sem értettem sokat, csak annyit hogy a tunéziai események hatására valami készül itt is. Ennek ellenére megfogadtam a tanácsukat és ma ki sem tettem a lábam itthonról. (A kormányellenes tüntetés az interneten szerveződött, így már hamarabb is lehetett tudni róla.)

Ezidáig fogalmam sem volt mi történik, én is csak a magyar hiradásokból értesültem az itteni eseményekről. Szerencsére a saját környékemen, környezetemben semmi nem tapasztalható a tüntetésekből. Azonban holnap megyek az iskolába és ha még akkor is lesznek a mai történéseknek látható nyomai vagy még akkor is lesz folytatása a mai tüntetéseknek, akkor természetesen Nektek is megírom majd. Mindenesetre nagyon remélem, hogy én ebből semmit nem fogok megtapasztalni!

Akit bővebben érdekel a dolog, itt elolvashatja:
http://index.hu/kulfold/2011/01/25/soha_nem_latott_tuntetes_alakul_kairoban/

"Kormányellenes megmozdulások voltak Kairó más kerületeiben, valamint az északi országrészben fekvő Alexandriában, a déli Asszuánban, a Nílus deltavidékén fekvő Aszjútban, a Szuezi-csatorna melletti Iszmáilíjában, s a Sínai-félszigeten is."

Alexandriai hétköznapok VI.

Már megkaptam a kritikát, hogy mostanában mintha elhanyagolnám a blogom. Tény, hogy régen írtam, de ennek főleg az az oka, hogy az ünnepek után az élet visszaállt a rendes kerékvágásba és velem sem történik semmi figyelemreméltó. Persze vannak a hétköznapokban is olyan történések, amelyeken jót kuncog az ember, de ezeket nem tartom igazán említésre méltónak. Azonban ha már belekezdtem egy új bejegyzésbe, akkor megírom, hogy bármerre utaztam eddig a világon egy állandó mindig volt: "Magyar vagy? Puskás!"

Ő az a magyar, akit igazából szerte a világon ismernek és  tudják, hogy magyar. Érdekes, hogy a ma reggeli hírek elolvasása közben pedig éppen erre akadtam: http://bicskeibertalan.blog.nepsport.hu/archives/2011/01/21/A_Puskas_nev_ereje_Egyiptomban/ )

Ez persze itt sincs máshogy és a focis téma ( futball: kurat kadam) nekem is feküdt tegnap a férfi borbélynál, Ahmed-nál, ahol a kedvező deviza keresztárfolyamoknak köszönhetően már csak 350Ft egy vágás, és sztem én többet is adok..... :)

Nagy szerencsére a fodrásznál éppen beleütköztem a Nany-ba, így a szomszédba is végre sikerült bejutnom. Azért "végre sikerült", mert a földszinten élő Mahir-család elutazott valahova és így nem gyűltek össze lent. Ezért pedig senki nem hallotta, ahogy a külső ajtón dörömbölök, így egy ideje már nem volt szomszéd. Persze csöngethettem volna a fentieknek, de igazából nem volt semmi fontos dolgom, csak átmentem volna párszor beszélgetni egy kicsit és meginni egy teát. (Érdekes, hogy ugyanolyan teám van itthon, amit ők is készítenek, de ott velük mindig valahogy sokkal finomabb!)

Nany-éknál pedig beszélgettünk egy kicsit és játszottunk is, így végre megtanultam a Backgammonozni, amely tudásomat majd az itteni kávéházak látogatásakor fogom tudni igazán kamatoztatni. Már alig várom…..

Forrás: Wikipédia

Magyar arabok Egyiptomban? - A magyarábok

Hallottatok már valaha a mgyarábokról? Mielőtt Egyiptomba jöttem volna számomra teljesen ismeretlen volt ez a szó, soha nem hallottam még. Mindannyian tudjuk, hogy a mostani országhatárainkon kívül milliónyi magyar él, tudunk a székelyekről, tudunk a csángokról, de a magyarábok sokunk előtt ismeretlenek. Annak ellenére sem hallani róluk, hogy 1992-től a Magyarok Világszövetségének a tagjai és 2006 decemberében a Parlamentben is fogadták egy küldöttségüket.

Sajnos én is csak annyit tudok a témában, amennyi az interneten fellelhető, ezért bemásolok pár linket, ha érdekel Benneteket a téma. Elvileg Alexandriában is van magyaráb diaszpóra,de nem tudom hogyan lehetne felkutatni őket. A legjobb persze az lenne, ha az eredeti lakhelyükön tudnám meglátogatni az itt élő magyar arabokat, de ez egyelőre még csak ötlet szintjén fogalmazódott meg bennem.

Linkek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarabok
http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/hagyomanyunk_-kulturank/3494

Magyarábok a Parlamentben
Forrás:http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/

A kopt karácsony Raouf-éknál

Múlt hét csütörtökön abban a mgtiszteltetésben volt részem, hogy betekintést nyerhettem a Raouf-ék karácsonyi szokásaiba. Az elmúlt időszak eseményei miatt a templomba sajnos nem tartottam velük,de szerencsére Egyiptom szerte mindenhol békésen lezajlott a karácsonyi mise.



A szilveszteri karácsonyfa



A szertartás után, hazafele értem is bejöttek és átmentünk a szomszédba. Raouf-ék lakásába érve egyből megakadt a szemem a hatalmas Betlehem-i díszleten, amely a szóba jó részét betöltötte és természetesen egy kis karácsonyfa sem hiányozhatott. Érdekes, hogy a koptok a karácsonyfát (azaz amit mi karácsonyfának nevezünk) 31-én állítják fel és a télapó hozza - ha jól értettem az arabból.

Betlehem

Ameddig készült az asztal elbeszélgettünk és lehetőségem adódoott pár "családi" fotó elkészítésére. Sajnos Raouf lányai nem kedvelik a fotókat, így őket nem sikerült lencsevégre kapni.



Raouf felesége - Shadja - a gyerekekkel





A Mahir család: Mahir, Suzy és Beshoy
(Suzanna sajnos lemaradt)



Ezt követte a lakoma, ami főleg húsokból állt (csirke, kacsa,  marha) és minden igényt kielégített. Itt már elökerült pár palack bor is és egy üveg szilvapálinka, amit ők kitartóan whiskey-nek neveztek. Én is vettem bort, de szerencsére nem azt bontottuk fel, hanem egy 1979-es Bordeaux-it, amelynek minősőgével és zamatával - laikus borfogyasztóként - igencsak meg voltam elégedve. Bár nem egy Tokai!

Már régóta nekem tartogatták :)

A "Terűlj-terűlj!"-asztalka

Az ünnepi vacsora végeztével még hajnali 2ig beszélgettünk és csipegettünk a desszertként kitett süteményből és gyümölcsökből, majd mindenki elégedetten ment haza.

Azt este háziasszonya, aki mindezt elkészítette nekünk

Telefoninterjú a Vatikáni Rádiónak II. - A kopt karácsony

Szerencsére a Vatikáni Rádióval való kapcsolatom nem csak egyetlen interjú erejéig tartott, hanem úgy tűnik, hogy a jövőben többször is meg fognak keresni különböző témákban. A legutóbbi interjú alkalmával az idei kopt karácsony megünneplésének körülményeiről és annak jellegzetességeiről beszélgettünk.

http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=453408.

A módszer ugyanaz mint múltkor: aki meg akarja hallgatni, az kattintson a szöveg elején lévő kis hangszóróra és onnan letöltheti. Van pár dolog benne, amivel nem vagyok elégedett önmagammal kapcsolatban, de remélem Nektek tetszeni fog!

A szilveszteri buli

Mivel lassan megyek át a szomszédba megünnepelni a kopt karácsonyt, ezért úgy éreztem, hogy itt lenne az ideje megírni a szilveszteri bulival kapcsolatos bejegyzést. Azonban már többször írtam ebben a témában ezért sok újdonságot nem tudok már elmondani, így hagyom, hogy többnyire a képek beszéljenek helyettem. Az ünnepséget egy nagy vacsorával kezdtük, ahol a fő fogás egy hatalmas csirke volt, ami nem is értem hogyan nőhetett meg olyan nagyra. Ezt követően pedig előkészítettük a terepet egy táncos, zenés, karaoke-s mulatsághoz, ahol a zene mellett persze más is gondoskodott a jó hangulatról.

A fő fogás

Egy kis hangulatfokozó

A csapat

A buli nem tartott sokáig, mert a lányoknak másnap programjuk volt, ezért hamar visszavonultak a szobáikba. Azonban ezt követően nem sokkal kideült, hogy a mulatozásnak enélkül is rövidesen vége lett volna és a még megmaradt emberek is a szálláshelyükre mentek, hogy ott próbálják meg feldolgozni a történteket.....

Telefoninterjú a Vatikán Rádiónak

Ma, kora délután különös levelet kaptam Rómából, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségéből, amelyben arra kértek, hogy adjak interjút a keresztények elleni robbantást követően Alexandriában kialakúlt helyzetről.
Az első elolvasást követően még az is megfordult a fejemben, hogy valaki morbid tréfát akar űzni velem, de szerencsére a kételyeim alaptalannak bizonyultak.

Mituán elküldtem nekik az itteni telefonszámom, 1-2 perc várakozást követően meg is csörrent a telefonom és egy rövid beszégetést követően megkérdezték, hogy nem bánnám-e, ha a beszélgetésünket rögzítenék és később lednák. Természetesen nem volt ellene kifogásom bár fogalmam sem volt, hogy mik lesznek a kérdések, pontosan miről kell majd beszélni.

Eleinte nem ment olyan gördülékenyen a dolog, mint ahogy szerettem volna, de - néhány órától eltekintve - már 4 hónapja nem beszéltem hangosan magyarul. Ha minden igaz 3perc múlva (19:30) adják le a Vatikáni Rádió hiradójában, de mivel ezt Ti valószinűleg le fogjátok késni, ezért akit érdekel az innen, a kis hangszóróra kattintva, töltheti le és hallgathatja meg: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=451751

P.S.: Én egyből a hibáimat vettem észre, de szerencsére már kaptam pozitív visszajelzést is. Remélem Nektek is - a szomorú téma ellenére - tetszeni fog!

A libanoni emberek

Mint már az előző bejegyzésemben is olvashattátok, a Szilvesztert Libanonból származó emberek társaságában töltöttem. A csoportot 11 lány alkotta és a két vezetőjük. A lányok a jövőben mentális -és testi fogyatékossággal élő emberekkel fognak dolgozni és ez a "táborozás" is az erre való felkészülés érdekében jött létre. A közös nevező tehát egyből meg volt velük, mert én is elmeséltem nekik a franciországi élményeimet, amikor önkéntesként fogyatékossággal élő emberekkel foglalkoztam.

Az én tapasztalatom az, hogy a libanoni emberek sokkal nyitottabbak, mint az egyiptomiak és néhányukról  ránézésre meg sem tudtam volna mondani, hogy egy arab országból jönnek és nem valahonnan Európából. Történeteik alapján az élet is sokkal nyugatiasabb lehet Libanonban, mint itt. A vezetőik kicsit aggódva meg is jegyezték nekem, hogy remélik a lányok felelősségteljesen fognak viselkedni és nem lesz túl nagy "ereszdelahajam".

Az egyik legérdekesebb dolog velük kapcsolatban azonban az, ahogyan beszélnek. Társalgásuk közben arab, angol és francia nyelv között váltogatnak, akár egy mondaton belül is. Eleinte azt hittem, hogy ezt értem teszik, de később rájöttem, hogy számukra ez a teljesen megszokott, otthon is így kommunikálnak. Ennek megfelelően angolul és franciául is nagyon jól beszélnek.

Ha pedig már a nyelvekre terelődött a szó, nemrég kaptam egy nagyon jó verset egy barátomtól, amit Veletek is meg szeretnék osztani, de sajnos nem tudom hasábokra bontani.

Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke

(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra során,                         Aki tipeg, miért nem libeg,               Aki cselleng, nem csatangol,

Ím a kérdés felmerült:                         S ez épp úgy nem lebegés, --           Ki 'beslisszol' elinal,

Hogy milyen nyelv ez a magyar,          Minthogy nem csak sánta biceg,       Nem 'blattyog' az, ki bitangol,

Európába hogy került?                        S hebegés nem rebegés!                 Ha mégis: a mese csal!

Elmeséltem, ahogy tudtam,                 Mit tesz a ló, ha poroszkál,             Hogy a kutya lopakodik,

Mire képes a magyar.                         Vagy pedig, ha vágtázik?               Sompolyog, majd meglapul,

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,     És a kuvasz, ha somfordál,            S ha ráförmedsz, elkotródik.

S hogy némelyik mit takar,                   Avagy akár bóklászik.                   Hogy mondjam ezt olaszul?

És a szókincsben mi rejlik,                   Lábát szedi, a ki kitér,                     Másik, erre settenkedik,

A rengeteg árnyalat,                             A riadt őz elszökell.                         Sündörög, majd elterül.

Példaként vegyük csak itt:                    Nem ront be az, aki betér...            Ráripakodsz, elódalog, 

Ember, állat hogy halad?                      Más nyelven, hogy mondjam el?      Hogy mondjam ezt németül?

Elmondtam, hogy mikor járunk,            Jó lett volna szemléltetni,                  Egy csavargó itt kóborol,

Mikor mondom, hogy megyek.             Botladozó, mint halad,                     Lézeng, ődöng, csavarog,

Részeg, hogy dülöngél nálunk,               Avagy milyen őgyelegni?                 Lődörög, majd elvándorol,

S milyen, ha csak lépdelek.                   Egy szó - egy kép - egy zamat!        S többé már nem zavarog.

Miért mondom, hogy botorkál              Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?       Ám egy másik itt tekereg,

Gyalogol, vagy kódorog,                      Száguldó hová szalad?                     -- Elárulja kósza nesz --

S a sétáló szerelmes pár,                      Ki vánszorog, miért nem kószál?     Itt kóvályog, itt ténfereg...

Miért éppen andalog?                           S aki kullog, hol marad?                  Franciául, hogy van ez?

A vaddisznó, hogy ha rohan,                 Bandukló miért nem baktat?           S hogy a tömeg miért özönlik,

Nem üget, de csörtet - és                      És ha motyog, mit kotyog,              Mikor tódul, vagy vonul,

Bár alakra majdnem olyan                     Aki koslat, avagy baktat,               Vagy hömpölyög, s még sem  

Miért más a törtetés?                            Avagy császkál és totyog?              ömlik,

                                                                                                                  Hogy mondjam ezt angolul?
Mondtam volna még azt is hát,              Nem csak árnyék, aki suhan,      

Aki fut, miért nem lohol?                        A nem csak a jármű robog,           Aki surran, miért nem oson,  

Miért nem vág, ki mezőn átvág,             Nem csak az áradat rohan,            Vagy miért nem lépeget?

De tán vágtat valahol.                            S nem csak a kocsi kocog.            Mindezt csak magyarul tudom,

                                                                                                                 S tán csak magyarul lehet...!

PS.: Elnézést, hogy az egyes hasábok kezdetei nincsenek egy sorban, de ezzel nem lehet hasábozni és szóközzel így sikerült.

Marjút - a konferencia központ

Hogy ne csak szomorú dolgokról írjak ma, végre sikerült kiderítenem mi is van Marjútban pontosan. Szóval ez egy - az alexandriai Jezsuita központ felügyelete alá tartozó - konferencia központ, szálláshellyel, előadóteremmel, étteremmel és a mindezeket kiszolgáló helységekkel.

Az odaút során nem voltam igazán bizakodó, mert Marjút látványa nem volt valami szívderítő. Azonban ahogy a központba értünk nagyon kellemesen kellett csalódnom, mert egy kis édenkert volt magas falakkal és egy hatalmas vaskapúval elkerítve.

A kert egy része

Az étterem és az egyágyas szobák épülete

A konferencia központ szolgáltatásiat bárki igénybe veheti 65LE/éjszaka/fő, de nekem, mint a főnök barátjának, természetesen ingyen volt az ott töltött egy éjszaka és az ellátás. :)




A szobák érdekessége, hogy nincs külön zuhanyzó  kialakítva, hanem a zuhanyrózsán kívül van a földön egy lefojó és az a zuhanyzó. Egyébként az efféle kialakítás nem csak itt volt jellemző, hanem pl. a szomszédban is így oldották meg ezt a kérdést. (Ilyen szempontból én el vagyok kényeztetve a káddal, csak ugye nálam meg melegvíz nincs. Szivesen cserélnék!)

A zuhanyrózsa...

...és a lefolyó



A történtek ellenére azért jól éreztem magam ott, jó volt egy kicsit kimozdulni Alexandriából. Remélem még számos alkalmam lesz Marjút-ba utazni, mert a zöld kert és a hely hangulata igazi felüdülés a zajos és piszkos nagyváros után.

Köszönet Mego-nak (és a libanoni csoportnak) a meghívásért! / Thank you Mego for the invitation!

A főnök munka közben :)

P.S.: Természetesen a buliról is lesz beszámoló, de mára eleget írtam már! :)

Terrorista robbantás Alexandriában

Sajnos egy nagyon szomorú bejegyzéssel kell indítanom az új esztendőt. Mint ahogy azt már az otthoni hiradásokból hallhattátok, nem sokkal éjfél után egy kopt templom előtt robbantásokat hajtottak végre terrorista merénylők, amely legalább 21 halálos áldozattal és 70 sebesülttel járt. ( Aki még nem hallott volna erről és a részletekre is kiváncsi, annak: http://hvg.hu/vilag/20110101_robbantas_alexandria_egyiptom )

A merénylet híre hozzánk is hamarosan elért Marjút-ba és természetesen az addigi jó hangulat egyszerre elillant, mindenkit sokkolt a hír. Másnap délután, az előzetes tervekkel ellentétben, nem is tudtunk visszajönni Alexandriába, mert a feje tetejére állt a város és mindenfele gépfegyveres rendőrök jáőröztek. Így jobbnak láttuk megvárni míg valamennyire lecsillapodnak a kedélyek és csak este jöttem haza, de még akkor is látható volt a fokozott rendőri készültség.

A karácsonyt itt jövő héten fogjuk ünnepelni, amikor templomba mentem volna a szomszédban élő barátaimmal. Azonban a történtek és a cikk elolvasása után ez már erősen kérdőjelessé vált:

"A csoport azt is bejelentette: lejárt a határideje annak az ultimátumnak, amelyet az egyiptomi kopt egyháznak adtak két muzulmán hitre áttért nő szabadon bocsátására - akiket állítólag egyiptomi kolostorokban tartanak fogva -, ezért immár "törvényes célpontoknak" tekinti a keresztényeket."