Alexandriai hétköznapok VI.

Már megkaptam a kritikát, hogy mostanában mintha elhanyagolnám a blogom. Tény, hogy régen írtam, de ennek főleg az az oka, hogy az ünnepek után az élet visszaállt a rendes kerékvágásba és velem sem történik semmi figyelemreméltó. Persze vannak a hétköznapokban is olyan történések, amelyeken jót kuncog az ember, de ezeket nem tartom igazán említésre méltónak. Azonban ha már belekezdtem egy új bejegyzésbe, akkor megírom, hogy bármerre utaztam eddig a világon egy állandó mindig volt: "Magyar vagy? Puskás!"

Ő az a magyar, akit igazából szerte a világon ismernek és  tudják, hogy magyar. Érdekes, hogy a ma reggeli hírek elolvasása közben pedig éppen erre akadtam: http://bicskeibertalan.blog.nepsport.hu/archives/2011/01/21/A_Puskas_nev_ereje_Egyiptomban/ )

Ez persze itt sincs máshogy és a focis téma ( futball: kurat kadam) nekem is feküdt tegnap a férfi borbélynál, Ahmed-nál, ahol a kedvező deviza keresztárfolyamoknak köszönhetően már csak 350Ft egy vágás, és sztem én többet is adok..... :)

Nagy szerencsére a fodrásznál éppen beleütköztem a Nany-ba, így a szomszédba is végre sikerült bejutnom. Azért "végre sikerült", mert a földszinten élő Mahir-család elutazott valahova és így nem gyűltek össze lent. Ezért pedig senki nem hallotta, ahogy a külső ajtón dörömbölök, így egy ideje már nem volt szomszéd. Persze csöngethettem volna a fentieknek, de igazából nem volt semmi fontos dolgom, csak átmentem volna párszor beszélgetni egy kicsit és meginni egy teát. (Érdekes, hogy ugyanolyan teám van itthon, amit ők is készítenek, de ott velük mindig valahogy sokkal finomabb!)

Nany-éknál pedig beszélgettünk egy kicsit és játszottunk is, így végre megtanultam a Backgammonozni, amely tudásomat majd az itteni kávéházak látogatásakor fogom tudni igazán kamatoztatni. Már alig várom…..

Forrás: Wikipédia