Újra Marjútban

Az elmúlt egy hetet megint Marjútban töltöttem, ezért kicsit elhanyagoltam a bejegyzések írását. A napjaim főleg könnyed semmittevéssel teltek, nagyon odafigyeltek rá, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt. Amikor pedig a többi vendéggel voltak elfoglalva nagyokat sétáltam a parkban, amely már nyári pompájában tündökölt.

Keményen nyomják a melót :)

Most, hogy végre hosszabb ideig tudtam maradni, volt idő eleget tenni Gerges meghívásának, aki büszkén mutatta be nekem 2 éves kislányát és feleségét. Maged kérésére pedig egyiptomi kosheri-vel készültek a látogatásunkra. (Ez egy tradicionális itteni étel, amelyről korábban már írtam. Összetevői a rízs, csőtészta, spagetti, pirított hagyma, lencse valamint csipős szósz.) A finom vacsorát követően még meccset néztünk, majd este 11-fele elérkezett a búcsú ideje.

Kosheri maszri összetevői

A büszke apuka és kislánya

Egyébként az egész marjúti Jezsuita központra a családias hangulat jellemző. Maged "emberei" nem csak a beosztottai, hanem a barátai is. Ennek következtében pedig én is sokkal közelebb kerülhettem hozzájuk. Az itteni kultúrának megfelelően a Maged is egyfajta atyáskodó vezető, aki a munkán kívül is odafigyel a személyzetre. Egyik este a munka befejeztét követően meg is hívta őket vacsorázni, hogy egy kicsit kimozduljanak a mindennapok monoton ritmusából.

Vacsorára várván

Majd azt követően, elégedetten hátradölvén

Így jutottunk el az utolsó napig, amikorra végre sikerült leszervezni egy kis focit, amit én már nagyon vártam. Az első 5 perc után kiderült, hogy az erőnlétem enyhén szólva nincs a toppon. A pálya nagy volt, játékos pedig kevés (3 a 3 ellen) ezért néha-néha én is bekéredzkedtem a kapuba egy kicsit, fújni egyet.

Az ellenfélnek már csak a hátát nézem

Nagy lövő!

A 6.nap végén pedig elérkezett a búcsúzás ideje, ami remélhetőleg nem örökre szól!

Ramy és Gerges: visszavárnak! (Beshoy és Ihab sajnos lemaradt)

PS.: Ma végre sikerült beszerezni a tartózkodási engedélyt, amit még április elején kérelmeztem. Így már nyugodtan utazhatok haza jövő hét pénteken, nem kell fennakadástól tartanom.

Szafari a sivatagban

A sivatagbeli látogatásunk változatos programnak ígérkezett és végül nem is kellett csalódnunk. Első lépésben megkaptuk a körülményeknek megfelelő fejfedőnket, majd egy kis tevegelésre invitáltak bennünket. A lóval ellentétben a teve "leül" nekünk és az elhelyezkedés után, amikor újra négy lábra áll az egy igazi élmény!

Jó kis teve!

Sajnos nem tölhettünk el sok időt teveháton

  

Ezt követően pedg jött a beduin falú meglátogatása, ahova egy kis homokjáróval jutottunk el. Sajnos a beduinok nem igazán szeretnek másokkal érintkezni, ezért a faluban csak egyetlen kenyérsütő asszony volt mutatóban. 



Indulásra készen





A falu egyetlen látható lakója







Vajon melyikben lehet netezni?



Ezt követte a terrárium meglátogatása, de az ott fellelhető állatok többsége éppen nappali álmát aludta, ezért bennem még az a kérdés is felmerült, hogy egyáltalán élnek-e. Egy kis pihenést követően azonban jött az, amit a legjobban vártunk, a sivatagi quad-ozás, amire a szervezők is bőven adtak időt. Így ha előre megbeszélt szabályok szerint is, de egy jót repeszthettünk a sivatagban. Miután visszaérkeztünk a kiindulási helyünkre már kezdett mindenki elpilledni az egész napos sivatagi programoktól, ezért a végére már csak egy kis show tartogattak számunkra: hastánc (a videót majd egy külön bejegyzésben töltöm fel), egy másik tradicionális tánc és a fakír.

Vagy 10-15percen keresztül pörgött folyamtosan

Széttört üvegbe belenéz, fejre rátapos

Az egész napos programot követően elégedetten és fáradtan tértünk vissza a hotelba, ahol már alig vártuk, hogy újra meglátogathassuk a bárban dolgozó barátainkat.

Alexandriai hétköznapok X.

Egyéb dolgom nem lévén úgy döntöttem, hogy kilátogatok a szokásos strandomra. Éppen behunyt szemmel élveztem a napsütést, amikor dulakodás hangjai ütötték még a fülem. Ahogy kinyitottam a szemem látom, hogy tőlem mintegy 5 méterre egy bajszos, 40év körüli férfi pofoz és ráncigál egy jóval fiatalabbat.

Hamarosan népes tábor gyűlt köréjük és úgy tűnt, hogy minden érkező a bajszos oldalán van. Aki csak tehette és a fiatal közelébe ért, igyekezett rásózni egy jó nagyot, ahol érte. Ahogy a tömeg felém mozdult kénytelen voltam arébb tenni ideiglenes fekhelyem, de még látótávolságban maradtam.

Aztán mikor a fiatalt lefogva elkezdték átkutatni egyértelművé vált, hogy tolvajt fogtak. Azonban ekkor már kezdett eldurvulni a helyzet és egyre többen érezték úgy, hogy magukra kell vállalniuk az átmeneti ítéletvégrehajtói hatalmat. Szerencsére a nekibuzdult tömeg józanabbik tagjai ekkor már a fiatal védelmére keltek és néhány rásegítő utánarúgás és tasli kíséretébe a kerítés felé terelték, amin felmászva, a - szó szerint - nyakoncsípett tolvaj már biztonságban érezhette magát. Egy kis kiabálás után pedig boldogan váltak szét a felek: a tolvaj, hogy ennyivel megúszta és a tömeg is, hogy sikerült igazságot szolgáltatnia.

Én pedig békésen napoztam tovább.....

Hurghada

Az utazásom Hurghada-i részével nem szeretnék sokat foglalkozni, mert Egyiptomban ezek a helyek (Hurghada, Sharam el-Sheik) inkább kirakatüvegek a turisták számára, mint az arab kultúra hordozói. Természetesen be lehet fizetni különböző szafarikra és egy sivatagin én is részt vettem, amelyről majd külön bejegyzést szeretnék írni, amikor a Maged-tól megkapom a fényképeket (aznap én elfelejtettem a kamerám).

Panoráma a szobánkból



Magyar bevonulás



Az arab világban jelenleg zajló események sok látogatót elriasztanak, azért a mi hotelünk is kb. olyan 20%-on üzemelhetett és a vendégek nagy része is egyiptomi volt. Itt fontos megjegyezni, hogy a tüntetések és zavargások ezen a helyen egyáltalán nem érezhetőek, a vendég elmaradásán kívül semmi jelét nem látni, tehát alaptalan a félelem.

Ezt kihasználva kellemesen el lehetett beszélgetni az ott dolgozókkal, egyáltalán nem volt rohanás. Az első nap leesett az álluk, hogy én is tudok arabul és ennek hatására engem kiemelt figyelemmel kezeltek mindvégig Ha különleges kérésem volt, - pl. Bloody Mary koktél - , próbáltak neki eleget tenni több-kevesebb sikerrel.

Ezez, Tivadar , Ramy
Jövőre visszavárnak....

Mivel a hotelünkben elég nagy volt a pangás esténként kénytelenek voltunk bemenni a 15km-e lévő városközpontba (Hurghada), ahol több szórakozóhely is található (Ministry of sound, Little Buddha, Hard Rock Cafe), melyek közül a Little Buddha tűnt igazán népszerűnek, ahol két éjszakát is végigmulattunk.

Little Buddha kívül...

....és belül

Kis hangulatfokozók: LB Special Five

Ezen kívül még a Ministry-ben is megfordultunk, de azzal az estével kapcsolatban nem volt szerencsénk, nem igazán volt élet a tengerparti résszel is rendelkező szórakozóhelyen. Talán majd jövőre....

(folyt.köv. a Szafarival, amint megkapom a képeket!)

El-Minia - Harmadik nap

Ez a nap sajnos nem a terveknek megfelelően alakult, mert megérkezett a 46 fok engem pedig állandó fejfájás, szédülés és émelygés gyötört, ami csak az est beálltával vált jobbá, addig nem is mentem ki az utcára. Mikor már elviselhetőbb volt a hőség beültünk egy kávézóba, ahova folyamatosan érkeztek Maged közeli barátai, hogy búcsút vegyünk egymástól. 23 órakor kimentünk a helyi buszállomásra, hogy egy 6órás buszozást követően már Hurghadaban élvezhessük a tengert…

El-Minia - Második nap

A második napot estig a házban töltöttük, mert mikor megpróbáltunk kimozdulni egyből ránk olvadt a ruha, amit Maged még nálam is kevésbé tud elviselni. Persze fogalmazhatunk úgy is, hogy az előző nap fáradalmai pihentünk az előttünk álló est „megpróbltatásaira”.

A galambebéd elfogyasztása után még tartottunk egy sziesztát és este 6kor, mikor már elviselhetőbbé vált a kinti hőség, nyakunkba vettük a várost. Mivel az esküvői program csak 8kor kezdődött, ezért az első utunk egy Nílus melletti kávézóba vezetett. Sajnos itt ért úton minket a rossz hír, hogy Maged édesanyja rosszul lett és be kell vinni a korházba. Így ő otthagyott bennünket és már csak az esküvő után csatlakozott be újra.

Kiadós miniai lakoma

A hömpölygő Nílus

A násznépet a fotósnál értük be, ahol már nagyüzemi mennyiségben készültek a képek, házasulandó párok egymás kezébe adták a kilincset. A várakozás hosszú percei után egy fél órás kocsikázás következett a városban és a környékén. A násznép folyamatosan nyomta a dudát és az autók egymást követően szlalomoztak az úton, míg 9-re vissza nem értünk a templomba. Itt, a már Alexandriában látott ceremóniához hasonló vette kezdetét, itt sem maradt el az arany palást és a korona.

Egy kis fotózás kocsikázás közben

Az esketés

A templomban nem húzták sokáig a dolgot, viszont a kivonuláskor annyian szerettek volna kezet fogni az ifjú párral, hogy az kb. annyi időt vett igénybe, mint maga az esketés. Aztán mikor végre sikeresen átverekedték magukat a kézrengetegen elindulhattunk a lagzira lefoglalt terembe, ahol kezdetét vehette a mulatság. A buli az alexandriaihoz hasonló volt, mindenki kapott egy üdítőt aztán éjfélig ment a tánc.

Ezt követően, levezetésképpen, még elmentünk enni egy Hot-dogot, inni egyet és fáradtan tértünk haza, a jól megérdemelt pihenésre.

El-Minia - Első nap

A napot Maged anyukájának (aki szemműtéte után itt lábadozik és nem utazott vissza Amszterdamba) és nővérének meglátogatásával kezdtük, így végre őket is megismerhettem. A lakásuk a legszebb volt, amit eddig Egyiptomban láttam és a teraszról nagyon szép kilátás nyílott az El-Minia mellett hömpölygő Nílusra.(Kép később!)

Nem maradtunk sokáig, mert megbeszélt időpontra mennünk kellett a fodrászhoz, ahol végre olyan lett a hajam, amilyet szerettem volna. Ugyanis az alexandriai fodrász, Ahmad, egy nagyon kedves srác, de csak egy stílust ismer és mindenkinek azt nyírja. Amikor ő vág, utána kb. 3 hetet kell várnom, hogy a hajam elérje az a hosszúságot, mint amilyet szerettem volna eredetileg. J

Mikor hazaértünk itthon már finom ebéddel várt minket Maged bátyja és az emésztést elősegítendő, egy kis orosz vodkával öblítettük le az ízletes falatokat. Sziesztára azonban nem volt idő, egy gyors zuhanyt követően már indultunk is a Zad nevű étterembe, mert Mego oda szervezett találkát a barátaival, hogy bemutasson nekik. Itt mi már nem rendeltünk magunknak enni, de egy-két pizza szelet erejéig be kellett segítenünk a lányoknak, hogy ne vesszen kárba a kirendelt étel. A társaság központja természetesen Núr (Fényesség) volt, a 3 hónapos kislány.

El is fogyott az egész

Az emésztést megkönnyítendő

A kis Núrral

Mego barátaival a ZAD-ban



Az étterem után egyenesen a már említett legénybúcsúba mentünk, ahol meglepően nagy tömeg fogadott minket; öregek-fiatalok, fiúk-lányok együtt ropták a táncot egy kiürített lakásban. Az igazat megvallva nem erre számítottam és kellett is egy kis idő, míg alkalmazkodtam a helyzethez, de utána már én is velük együtt táncoltam a társaság közepén. Én egyébként nem igazán mondanám magamat jó táncosnak, de ez ebben a társaságban még jobban kiütközött, mert az egyiptomi embereknek valahogy a vérükben van a tánc és nagyon jól mozognak.

Éjfélkor aztán lekapcsolták a zenét – a szomszédok nagy örömére – és egy kisebb csoporttal átvonultunk a menyasszonyi házhoz, ahol egy rövid időre még folytatódott a táncos mulatság. A csoportunk ekkor már folyamatosan morzsolódott le, de akik még bírtuk lendülettel átmentünk a jövendőbeli férj, Ramy, lakására egy utolsó pohár erejéig. Itt azonban már nem sokat időztünk, mert Ramy-nak már ideje lett volna lepihennie, hogy a legjobb formáját mutathassa a másnapi esküvőn.

Ramy, a férjjelölt

Az estét megkoronázandó mi azért még elmentünk a Nefertiti hotelba, ahol egy hajnali 4ig tartó beszélgetés kezdődött mindenféle témában. A hosszú és eseménydús nap után, elégedetten tértünk nyugovóra a hazaérkezést követően.

El Minia - Nulladik nap

(Pár napot még ráhúztunk a nyaralásra, de most már ígéretemhez híven naponta jönnek a beszámolók.)

Már az utazás legelején, a jegyvételnél egy furcsa dolgot tapasztaltam. Ahova mi szerettünk volna menni, El-Miniaba, már nem volt jegy, csak egy 200km-vel távolabbi állomásra (Aswan), így oda kellett jegyet váltanunk (persze drágábban). Kárdeztem is a Maged-et, hogy ez hogyan lehetséges, hogyha a vonaton tudunk ülni Aswanig , akkor El-Miniáig miért nem!? Aztán kiderült, hogy itt nem a székek számát nézik, hanem fel van osztva a vonat uticélok szerint és pl. hiába lenne bőven szabad ülés, ha elfogy egy adott uticélra kalkulált jegy, akkor nincs tovább.

Az állomásom a miénk előtt egy kistávolságú vonat futott be és a Maged már előre szólt, hogy most figyeljek. Ahogy eléggé lelassult, az emberek megrohamozták és hatalmas tülekedés támadt az ajtóban, voltak akik az ablakokon másztak be. Amikor elindult többen kilógtak a vonatból és nekik a céljuk végéig kapaszkodni kell.

Az ezt követő 6 és fél órás út eseménytelenül telt, és a mi vonatunk kényelmére sem lehetett panasz. Fél 12-kor érkeztünk meg El-Miniába, ahol már taxi várt minket, Maged bátyjának jóvoltából. Otthon gyorsan lepakoltunk és hogy a legelső itteni éjszakám se teljen tétlenül, elugrottunk a Kleopátra (arab kiejtés szerint: Kilobatra) hotelba meginni néhány sört és elbeszélgetni. Érdekesség, hogy ameddig iszogattunk folyamatosan hoztak valami rágcsálnivalót (mogyoró, saláta és különféle magvak), ami teljesen ingyenes és szólni kell, amikor az ember már nem kér többet. A beszélgetés során pedig kiderült az én itteni becenevem is, egymás között csak úgy hívnak: Avatar. (Maged már ideérkezésünk előtt mesélt nekik rólam, illetve egyiküket még Alexandriából is ismerem.)

Hazafaele egy kis séta következett, majd taxi. Itt El-Miniában ez a legfőbb közlekedési eszköz, de minden utat meg lehet úszni 2-3LE-ből (60-90Ft). Hazaérkezés után még próbáltuk összehozni az internet kapcsolatot, de sajnos nem sikerült. A szolgáltatónál lehet valami probléma!

Utazás

Bár eredetileg vasárnap szerettünk volna útra kelni, de a lényeg, hogy kedd du. 5-kor végre elindulunk és hosszabb időre kimozdulok Alexndriából. Az el-minai program elég jónak ígérkezik, ugyanis egy újabb legénybúcsúra, majd az azt követő esküvőre vagyok hivatalos és természetesen a városnézés sem fog elmaradni.

Szombaton pedig Hurghadaba megyünk, mert a Maged - egy turista irodát vezető ismerősétől - kapott egy nagyon jó ajánlatot, amit nem lehetett nem kihasználni. Ha pedig minden jól megy, akkor jövő hét szerdán érkezünk vissza Alexba.

A korábbi ígretemhez híven próbálok majd időközben is fényképes bejegyzésekkel jelentkezni, hogy ne kelljen majd a visszaérkezést követően egyszerre olyan sokat írni. :)

Az utolsó hónapom

A mai nappal kezdetét vette az utolsó teljes hónapom itt, amelynek egy részét nem is Alexandriában fogom eltölteni. Nagyon úgy tűnik, hogy végre sikerül eljutnom El-Miniába egy hétre és ezen kívül még Marjútba is visszavárnak. A gépemet vinni fogom magammal, így majd időnként megpróbálok írni egy-egy bejegyzést az élményeimről, de nem tudom mennyire lesz internet. Tehát ha hosszabb időre eltűnnék, akkor aggodalomra semmi ok! :)

Készülvén a dél-egyiptomi klímára, mostanában amikor csak lehet kiballagok a strandra, hogy jobban bírjam a 40fokot árnyékban és lehetőleg ne égjek oda. Mostanra már egy kis szinem is lett, így talán ez az utóbbi veszély nem fenyeget annyira.

Egyébként elég érdekes az itteni emberek strandolási szokása, amikor én kitelepedek és lefekszem egy kiterített lepedőre meg is szoktak bámulni. Ők ugyanis nem telepednek le a homokba, hanem székeken, napernyők árnyékában üldögélnek a part mentén. Persze ez valamennyire érthető, ők már nem igazán szeretnének barnulni. :)

A másik figyelemreméltó dolog, hogy a nők nem öltöznek/öltözhetnek fürdőruhába, így ha be akarnak menni a vízbe azt teljes ruházatban teszik, aztán majd megszáradnak a napon. Ennél már csak a csadorban strandoló nők mulatságosabbak számomra.....

Természetesen itt is van olyan strand, ahol a nők is elengedhetik magukat, de az Alexandria legdrágább (60-70LE kb.2000Ft) magánstrandja. Múlt héten én is ellátogattam oda Maged és egy nő ismerőse társaságában, de nem igazán voltam elégedett, mert ennyi pénzért (az egyiptomi átlagfizetés kb. 10%-a) azért többet vártam, mint egy sima elkerített tengerpart. Persze vannak előnyei: tisztább a part, nők lehetnek fürdőruhában, lehet sört venni és nem kell aggódni, hogy ellopják valami értékünket. Amennyiben egy társaságban a gyengébbik nem is jelen van, akkor tényleg ez a hely az egyetlen normális megoldás, de számomra tökéletes az ingyenes strand is (egyedül nem sörözök, bikinit nem hordok, homokba nem fekszem, értéket nem viszek magammal).

Mindenkinek most már hivatalosan is szép nyarat és remélem azért majd tudok rendszeresen jelentkezni, ha meg nem, akkor megérkezésem után jön a bejegyzés-dömping!