2010 utolsó bejegyzése

Bár az előzetes tervek szerint ma kellett volna menni bevásárolni a holnapi bulira, de hívott a Mego, hogy az idei szilveszter Marjút-ban lesz. Persze ez a lehetőség eddig is fel volt dobva, de az elmúlt napokban egyre inkább úgy tűnt, hogy a nálam kezdünk és a Cap D'or-ban "végzünk" verzió lesz a befutó, úgyhogy ez most nagyon kellemes meglepetésként ért.

Éppen egy libanoni csoportot felügyel itt a Mego, aki egyébként a Marjút-i helynek (nem tudom mi az pontosan) is a főnöke, ahol a csoport el lett szállásolva és így alakult ki ez a program.

Szóval nekem semmi más dolgom nincs, csak holnap készülődni és majd jönnek értem kocsival (díszvendég min Elmádzsár). :) Viszont a pontos időpontokat még nem tudom és ezért is írtam most, hogy holnap nehogy megfeledkezzek róla:

Mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok!

A tegnapi hazaút - taxi

Az első, arab emberrel kapcsolatos negatív élményemre 4hónapot kellett várni, de végül bekövetkezett.
Úgy átalában sem vagyok valami jó véleménnyel az itteni tömegközlekedésről,de ha van valami, amit igazán nem szeretek, az a taxizás. Már eleve a taxisokat sem kedvelem (bajszos rendőr kategória), akik az út alatt végig jópofiznak, közben meg azon jár az eszük hogyan húzzák le az utasukat. Azonban itt Alexandriában a taxizás sajnos szerves része a tömegközlekedésnek és vannak esetek, mikor nincs más alternatíva.

(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az otthoni BKV az itteni helyzethez képest csúcsminőséget képvisel. "Szeretem" a olyan eseteket, mikor hiába állok a buszmegállóban és intem le a buszt nem áll meg. Amikor az alkoholos filctollal kitöltött és kivilágítatlan táblákon a számot csak akkor lehet leolvasni mikor már késő, vagy amikor úgy kell leugrani a nem megálló, csak lassító buszról. Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa! Persze lehet mondani, 40Ft-os buszjegyért ez jár!)

Szóval tegnap a Carrefour-tól kénytelen voltam egy ideig taxit használni és elkövettem egy hatalmas hibát: nem egyeztem meg előre az árban. Azonban kérdeztem a Mego-tól, hogy ameddig megyek taxival kb. mennyi lesz és mondta, hogy max. 7LE.

Az utazás végig kellemesen telt, jött a jópofizás, hogy honnan jöttem, mit csinálok és hogy milyen jól beszélek arabul. Aztán mikor fizetésre került a sor az addigi nyájas söfőröm szemrebbenés nélkül életbe léptette a külföldi szorzót és mondta, hogy 20LE lesz az út. Persze mondtam, hogy sokallom és sztem 10LE is bőven elég (még az is sok lett volna!), de kitartott a 20LE mellett. Gondoltam magamban, hogy én voltam a hülye, hogy nem tárgyaltam le előre és kifizetem a tanulópénzt, akkor legyen 20LE.

110LE volt nálam (egy 100as és 2db 5ös) így adtam neki egy 100ast és vártam a visszajárót. Ahelyett viszont mondta, hogy akkor még 10LE. Na itt kezdtem elveszíteni a hidegvérem és fordult át az addigi beszélgetés emelt hangú vitába. Mondtam neki, hogy én 100ast adtam, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy az csak egy 10es volt (tény, hogy könnyű őket összekeverni). Mire sikerült meggyőznöm, hogy tényleg 100as volt kijátszotta az "Annyiból nem tud visszaadni"-kártyáját (egyszerűen nevetséges!) és 80 helyett csak 70et tud adni. Hogy őszinte legyek, akkor már annak is örültem, hogy a max.7LE-s utazásból nem lett 110LE-s és kénytelen voltam lenyelni, hogy 30LE-t (1200Ft) fizetek.

Ezek után csak megerősödött bennem az érzés, hogy a taxisokat jobb messzire elkerülni vagy arab társasággal utazni. Persze tudtam én ezt eddig is, de sajnos itt tényleg elkerülhetetlen néha a használatuk. Arról nem is beszélve, hogy mostanra valahogy már a bajszos rendőrök is közelebb állnak a szívemhez, mint a taxisofőrök!

Egy könnyed kiruccanás

Ma délután felhívott a Mego,hogy lenne-e kedvem egy kicsit kimozdulni és természetesen volt. Úgy beszéltük meg, hogy a Jezsuita központban találkozunk és onnan megyünk együtt a Carrefour bevásárlóközpontba. Sajnos út közben a tervbe egy kis változás állt be, így nekem utánuk (Maged egy libanoni csoporttal volt) kellett taxiznom. Ezzel a taxizással odafele nem is volt gond, csak visszafele, de az már egy másik történet!

Ezt a Carrefour-t teljesen úgy kell elképzelni, mint egy modern európai bevásárlóközpontot (győr Árkád, pesti Aréna), még a cégek is általában ugyanazok. Szóval itt találkoztunk a Starbucks-ban, ami nem igazán tartozik a kedvenceim közé, mert valahogy nem szeretem az 1000Ft-os kakaót ( divatosabb nevén forró csokoládét), akármennyire is finom! (Előre is elnézést a hatalmas Starbucks-rajongóktól, mert akármilyen hihetetlen is, de vannak ilyenek!) Azért szolidaritásoból ittam egyet a Mego-al! :)

"Hurrá, kakaó!"

Én nem reklámozom őket

Mindezek ellenére pesze kellemesen elbeszélgettünk az arab és az európai életmód és emberek közti különbségekről. Aztán elmentünk bevásárolni is a csoport számára és én is vettem egy kis darálthúst a holnapi chillis-babhoz! :)

10 fele elköszöntünk egymástól és elindultam hazafele, amely utazás egy csöppet kalandosabbra sikerült, mint az szerettem volna vagy előre terveztem..... (folyt. köv.)

A visszatérés

Annak ellenére, hogy már jó pár napja meggyógyultam, kicsit elhanyagoltam mostanában a blogomat. Ez főleg annak köszönhető, hogy nem igazán voltam a legjobb kedvemben, mert - annak ellenére hogy ez az 5.évem külföldön - a karácsony mindig a legnehezebb időszak, ha távol vagyunk az otthonunktól.

Ilyenkor azért jobb otthon lenni és nem csak az ünnepi ételek miatt, hanem mert a karácsony mégis a szeretet ünnepe. Hiába tekintek az itteni arab barátaimra úgy, mint a második családomra és hiába próbáltam egy kis ünnepi hangulatot belecsempészni a mindennapokba, azért ez mégsem olyan, mintha otthon lennék.

Az ünnepi menüm: currys csirkeszeletek zöldségágyon
hasábburgonyával és egy Stella (ami nem látszik)

Azonban most már gőzerővel a szilveszteri bulira készülünk. Elvileg holnap derül ki hogyan lesz pontosan. Vagy nálam lesz egy kisebb összejövetel és utána elmegyünk a szokásos pubba vagy elutazom egy ifjúsági központba, amelyért Mego a felelős, és itt van nem messze Alexandriától.

Ma pedig már szervezkedtünk a szomszédban az itteni karácsonnyal kapcsolatban is (január 6-7) és Nany mondta, hogy ne vegyek már több bort, mert neki is van. Persze azért még egy üveggel venni fogok, mert szeretnék nekik forraltbort készíteni. Életem első próbálkozása lesz, majd meglátjuk hogyan sikerül!

Boldog karácsonyt!

Sajnos nekem idén kimarad a karácsony. Igaz, hogy ma a szomszédokkal elmegyek a templomba és biztos lesz egy kis eszem-iszom is, amihez én egy üveg borral járulok hozzá, de azért a karácsony mégiscsak egy családi ünnep, amit az ember a közeli szeretteivel tud átélni igazán.

Mindannyiatoknak szeretetben gazdag, Isten áldotta szép karácsonyt kívánok!

Betegség miatt zárva

Pár napja lázas betegen nyomom az ágyat, úgyhogy nem igazán volt/van kedvem bármihez is. Úgy tűnik megviselt a hirtelen jött és azóta már el is múlt alexandriai tél. Amint felépükök újra bendul az élet és jönnek a bejegyzések!

Az egyiptomi tél

Lassan,de biztosan ide is megérkezett a hideg és a "tél". Az elmúlt napokban folyamtosan esett az eső és hatalmas szél fújt, így nem is nagyon mozdultam ki itthonról, maximum a szomszédba mentem át. Engem nagyon meglepett ez a hirtelen jött hideg, mert múlt héten még egy szál ingben mentem éjszaka bulizni, most pedig már kabát kellene. Amit sajnos nem hoztam, mert az előzetes tájékozódás alapján úgy voltam vele, hogy maximum pulóverre lesz szükségem.

Azonban a szomszédban is mondták, hogy ez a hideg eléggé szokatlan itt, szóval nem csak engem lepett meg a hirtelen jött nagy lehülés. Csak remélni tudom, hogy hamarosan újra kisüt a nap,mert bár annyira nincs itt hideg mint otthon, de itt fűtés sincs. Szerencsére a Nany-éktól kaptam egy plusz takarót és jól bebugyolálva tanulok és az asztalom is az ágy mellé van állítva. :)

PS.: Hamarosan videó is lesz az esőről!

Popélet Alexandriában

Tegnap előtt (csütörtökön) végre elérkezett a várva várt nap és belekukkantottam az itteni klubbok életébe. A nap megválasztása furcsa lehet számotokra, de tudni kell, hogy itt, vallási okokból, péntek és vasárnap az, ami nálunk a szombat és a vasárnap.

A ráhangolódást itthon kezdtük el, vettem már sört a Drinkies-ből és Mego is hozott egy üveg bort. Idő közben Nany is átjött és őt is sikerült rávenni egy pohár sör megivására (nem muszlim!). Aztán amikor már jó volt a hangulat, olyan 11fele elindultunk én pedig még magamhoz vettem 100LE-t, amiről gondoltam, hogy belépőre meg esetleg ott még valamire elég lesz, de nem terveztem nagyon több iszogatást.

Ami az éjszaka anyagi részét érintő tervemet illeti, az már a belépéskor összeomlott, mert 150LE (6000Ft) volt a belépő. Ezek után jogosan várhattam el, hogy valami hatalmas élményben lesz részem, de sajnos ez a várakozás sem jött be. Asztalhoz nem ülhettünk le, mert már az összes le volt foglalva, egyedül a bárpultnál kaptunk helyet, de ez engem nem is zavart igazán. A belépőjegy ára tartalmazza két sör árát (Heineken 0.33), amit még leittunk és elbeszélgettünk a Megaddal.

Megérkezésünket követően

Éjfélkor aztán elkezdtek szállingózni az emberek, akiknek a 90% férfi volt és a nők többnyire a párjukkal érkeztek. Egyetlen nőt láttam egyedül egy asztalnál, de meggyőződésem, hogy ő éppen dolgozott, ha értitek mire gondolok. A átalgéletkor pedig bőven 30 feletti, mert gondolom a fiatalok nem tudják megfizetni az ottani árakat.




Frenetikus hangulat I.



Frenetikus hangulat II.

A sör után még ittunk egy-egy tequilát is, ahol a citromot nem a pohár tetejére vagy mellé adták, hanem egy kis fogpiszkálóra rátűzve az italba teszik bele. Ami tény, hogy nagyon jól mutat, de amikor kivesszük a citromot elég nagyot csökken a pohárba töltött tequila szintje.

Ételünk: jól mutat,de jól nem laktunk tőle

Ezt követően ettünk is és táncoltam is egy keveset, de semmi említésre méltó nem törént, ezért a zárás előtt jóval eljöttünk és még egy kis Meki is belefért, mielőtt hazataxiztunk volna.

Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a "Diva"-ban egyedül az ára volt különleges, ezen kívül - persze európai szemmel - teljesen átlagos. Ezért azt hiszem, hogy ezzel a csütörtöki éjszakával egy időre el is lőttem az összes puskaporom, ami az itteni éjszakai életben való aktív részvételt illeti, mert abszolút nem azt kaptam amit vártam és főleg nem ennyiért.

(PS.: A frenetikus hangulat képeihez hozzátartozik, hogy olyan éjfél körül készültek és akkor még nem érkezett meg mindenki. Sokkal jobb azonban később sem lett!)

A gyűjtemény

Korábban már bemutattam a füzetem, azóta azonban a kollekció tovább bővült. Vajon direkt csinálják?

A nyelvtanfüzet

A gyakorlófüzet

A szótárfüzet

Kis arab nyelvtan III.

Ma az iskolában vizsgát írtunk, ami szerencsére nekem elég jól sikerült. Ragozni kellett, főneveket többesszámba tenni ( sztem ez az egyik legnehezebb része az arabnak, ha hímnemű fönévről van szó!), felszólító módot képezni, szöveget olvasni és kérdésekre válaszolni, a végén pedig egy tetszőleges történetet írni. A tegnapelőtti koncertről írtam, de a kocsmás rész helyett már kávézóban ittam a barátaimmal limonádét, mert a tanárnőm keményen muszlim! :)

Persze ez nem volt olyan komoly vizsga, semiféle téttel nem bírt. Inkább csak mindenki lemérhette saját magának, hogy körülbelül hol tart. Én pedig azt mértem le, hogy 1hónapig hanyagolni fogom az iskolát, mivel az itthoni tanulással már sokkal előrébb jutottam, mint a társaim és jelenleg amiket veszünk, azt én már mind tudom.

A végére pedig egy érdekesség! Már korábban is írtam az arab mgh.-kat 3 kis jel jelzi (fatha: a-e; keszra:i ; damma: u). Viszont hogy a fatha mikor e vagy a tényleg már csak megtanulni lehet. Erre remek példa a daafa (tol, nyom, meglök) és a deafa (megfizet, kifizet, fizet) igék, amelyeket teljesen ugyanúgy kell írni, de különbözőképpen ejteni.

Éjszakai örömök :)

A koncertet követően, hogy a jó kezdés után feltegyük az estére a koronát ellátogattunk a már jól megismert kocsmába, hogy megigyunk pár sört (azt kell mondjam, hogy szerencsére ilyen alkalmakból elég kevés van, mert nem valami pénztárcakímélő elfoglaltság ez itt).

Szerencsére most fényképezőgép is volt nálam, így meg tudtam örökíteni az ottlétünket. Megint ettünk, ittunk és elbeszélgettünk. Ilyenkor általában angolul beszélek, de amit tudok természetesen arabul mondom és – hála az égnek – egyre több mindent tudok arabul mondani. Mego meg is jegyezte, hogy látja a fejlődést, aminek nagyon örültem, mert ha csak én érezném úgy, az nem lenne elég, kell a pozitív „visszacsatolás”! J

Hazafele még beugrottunk a Mekibe, mert kíváncsi voltam, hogy milyen itt. A mindenhol ugyanolyan szabvány ellenére szerintem az itteni szendvics kisebb, viszont mindent kérhetsz csirkehússal. Viszont a számla kézhezvételekor meg kellett állapítanom, hogy az utcai hirdetőtáblán szereplő 15.90LE-s BigMac menü nem lehet valami friss hírdetés, mert én 15LE-t (600Ft) fizettem csak a szendvicsért.

Miután ittunk, ettünk elégedetten ültünk be egy Lada-taxiba és tértünk haza.

Vodka vs. egyiptomi Stella

Egy kis rágcsálnivaló az ital mellé
én csak "szamak szahrír"-nak hívom (kicsi hal)

Omar Khairat koncert

Az már biztos, hogy ebben az évben rengeteg zenei élményen lesz. Tegnap hívott a Mego, hogy este koncert és már a jegyem is meg van véve, szóval semmiféle kifogásnak helye nincs.

Mikor kérdeztem, hogy mennyi volt a jegy Mego mondta, hogy semennyi, mert nem akarta kifizettetni, de utánanéztem a neten és 50LE (2000Ft) volt.

A koncert az Alexandriai Könyvtárral szembeni, nemrég épült színházban volt és stílusát tekintve modern komolyzenének mondanám. A zongorista egy híres egyiptomi zenész volt, Omar Khairat. A koncert egyébként elég sok hangszert vonultatott fel (hárfa, konga, hegedű,zongora, kisbőgő, nagybőgő, stb.) amelyek együttesen nagyon jól ötvözték a modernebb és klasszikus hangzásokat. (Már amennyire én ezt egyénileg meg tudom állapítani!)

Maga a színházterem nagyon modern volt, és nem lehet egy rossz szót sem szólni rá, azonban az illemhely már hagyott némi kívánnivalót maga után, de nem szabad ennyire kukacoskodni.

A zenekar

Mego (Maged) és az albínó arab Titafad