Az iskolai helyzet

Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy a tervezettnél előbb be kellene fejeznem az itteni nyelviskolát és ebben a tegnapi tanóra csak megerősített.

Szerdán hívást kaptam a tanáromtól, hogy beteg és ezért sajnos elmarad az aznapi óra. A kinti borongós idő miatt ezt nem is igazán bántam, gondoltam majd bepótóljuk. Vasárnap viszont szó sem esett semmiféle pótlásról, mintha ez úgy lenne természetes, hogyha bármi gondja van, akkor az óra elmarad, de a pénzt azért köszönik szépen.

Ha ez nem lett volna elég, az óra 3/4-ét - a megszokottól eltérően - az egyiptomi arab töltötte ki, amivel én nem kívánok foglalkozni, mivel klasszikus arabot tanulok. A hab a tortán pedig az volt, hogy a tanárnő mondta, hogy ma nem tartunk szünetet, de neki 15perccel előbb el kell mennie. A szünet kb. 5perces szokott lenni!

Mindent összevetve az elhatározás megszületett bennem, mindenképpen előbb be fogom fejezni az iskola látogatását, csak még az nem dölt el, hogy május közepe, vagy április közepe-e a végleges dátum.

Kiújuló kersztény-muszlim ellentétek

Úgy tűnik a nagy keresztény-muszlim egymásra találás csak a tüntetések idejére szólt, mert újra felszínre kerültek a konfliktusok és a helyzet egyre fokozódik. Néhány hete, általam nem igazén értett okokból, muszlim csoportok a földdel tettek egyenlővé egy keresztény templomot. Ez volt a mostani, újabb tüntetések kiindulópontja, amelyek viszont már vallási jellegűek. A TV-ben állandóan ez a téma és az ismerőseim is tartanak a muszlim szélsőségesek megerősödésétől. (Ma este találkozom a Maged-val, majd tőle megpróbálok többet megtudni ezzel kapcsolatban.)

Mint már korábban is írtam, az egyiptomi választásokig a hadsereg kezébe került a hatalom és az irányítás. Mivel nincs kormány, így a kormánynak felesküdött rendőrség sincs, ezért határozatlan ideig kijárási tilalom van éjfélt követően, akit ezután az utcán találnak azt letartóztatják. Nem tudom, hogy ez az üdülőhelyeken is így van-e, de amikor itt Alexandriában elmegyünk valamerre, mi is ügyelni szoktunk rá, hogy éjfél előtt hazaérjünk.

Az efféle változások és a nagy bizonytalanság miatt úgy tűnik, hogy az egyiptomi emberek nem csak vérrel, hanem súlyos pénzekkel is megfizetik a szabadság árát. A turisták messze elkerülik Egyiptomot. A TV-ben számos üzlet és étteremtulajdonos számolt be a vendégek elmaradásáról és bemutatták a teljesen üres üzleteket. Ez egy olyan ország esetében, ahol rendkívül fontos az idegenforgalom és kormány arra szólítja fel az embereket, hogy legyenek figyelemmel az idegenekre (elvileg ezért jut nekem mindig hely a buszon), nem elhanyagolható tényező.

Technikai problémák

Úgy tűnik újabb technikai jellegű problémákkal kell megbirkóznom. Hiába lépek be a blogomba, azt írja ki, hogy „Még egyetlen blognak sem vagy a szerzője; bejegyzések létrehozásához készíts egy blogot”.

Ezalatt található egy „Nem találod a blogodat? Lásd: "A blogom eltűnt a fiókomból" elérés, amire kattintva pedig „az keresett oldal nem elérhető” hibaüzenetet kaptam és a GYIK-ban sem volt válasz a problémámra.

A probléma végül úgy oldódott meg, hogy át kellett állítanom a nyelvet angolra, így az elérés már létező oldalra vitt és az ott talált utasítások végrehajtása után újra tudok bejegyzést írni.

A bit of Cap D'or - Translation

(Mego kért meg rá, hogy fordítsam le neki azokat a bejegyzéseket, amikhez neki is köze van, hogy ne csak a képeket nézegethesse. / Mego asked me to translate the posts he is conncted with because he wants to read the text, not just watching the pictures.)

After the party on Thursday, I wanted to wait for the next occasion until the better weather comes. But yesterday my phone rang, and Mego asked me if I would like to join them and have some beer. I couldn't say no for such a question even if the winter was fightning its last war, before the summer comes.

We met at the Jesuite Center at seven o'clock and Munir also came with us. After a light dinner we got a taxi and went to the well-known Cap D'or. (To be honest it is the only one pub, which I know here.) We didn't plan a big party because the army asked the people not to be on the streets after midnight. After two beers, few plate of  Basari ( earlier I uploaded picture of it) and a nice chat it was time to go home. Munir left us and we bought some bottle of Stelle for later.

At the rest of the night we discussed about Mego's visit to Hungary. I told him what to expect but it is not going to be a big suprise for him because he has already lived in Germany for one year and his mother and some of his relatives live in the Netherlands. Of course, I will try to deepen his knowledge about our country and I will show him the world of the Hungarian culture.

Helyzetjelentés

Egy ideje már nem írtam bejegyzést, de ez nem  lustaság számlájára irandó, hanem mostanában teljesen hétkönapi életet élek, de történik semmi beszámolásra méltó. Lassan megérkezik a nyári meleg, a hétvégére már 30fokot mondanak, így végre lesz alkalmam ellátogatni a közeli tengerpartra és szerezni egy kis színt.

Az arabot is kezdem egyre jobban megérteni és beszélni. Múlt héten vasárnap, suliból hazafele, már jól elbeszélgettem a buszmegállóban egy férfival, aki tőlem szerette volna megtudakolni hányas buszok jönnek ebbe a megállóba és melyik megy közülük Asafra városrészbe, ahol én is lakom. Miután kisegítettem jókedvűen tértem haza, büszke voltam magamra! :)

Remélhetőleg a közeljövőben többet is fogok utazgatni, így majd nem csak Alexandriáról láthattok képeket, hanem más egyiptomi város(ok)ról is. Talán húsvétkor sikerül mjd eljutnom El-Minia-ba, ami karácsonykor sajnos ottani családi gondok miatt meghiúsult. Ezt az utolsó 3hónapot mindenesetre szeretném meghajtani és teljesen kihasználni a még rendelkezésre álló időt.

Egy csipetnyi Cap D'or

A két héttel ezelőtti, csütörtöki kiruccanás után, már meg szerettem volna várni a nagy meleg beköszöntét a következő alkalommal. Azonban tegnap megcsörrent a telefonom és Mego kérdezte, hogy lenne-e kedvem egy kisebb sörözéshez. Ilyen kérdésre nem lehet nemmel válaszolni, még akkor sem ha az itteni tél az utolsó harcát vívja, mielőtt fejet hajtana az érkező nyár előtt.

7-kor találkoztunk a Jezsuita Központtnál és velünk tartott egy közös ismerősünk, Munir is. Egy könnyebb vacsorát követően taxiba ültünk és célba vettük a már jól ismert Cap D'or-t. (Hogy teljesen őszinte legyek ez az egyetlen kocsma, amit itt ismerek.) Nem terveztünk nagy duhajokodást, mert a hadsereg arra kérte a lakosságot, hogy éjfélt követően már ne nagyon legyenek az utcán. 2 sör, néhány tányér baszari (erről már képet is tettem fel korábban) és egy jó beszélgetés után, meg is indultunk hazafele. Munirral elváltak útjaink, Mego-val pedig még vettünk néhány Stellát a későbbiekre.

Munir és Maged az egészségemre isznak! :)

Az est további részét főleg Mego magyarországi látogatásának részleteinek az átbeszélésével töltöttük és egyre biztosabbá válik, hogy tényleg jönni fog. Elmondtam neki nagyjából mire számíthat, de azért nagy meglepetéssel nem fog neki szolgálni a látogatás, mert - ahogy korábban már mondtam - már élt 1 évet a németeknél, és az édesanyja ill. számos rokona is Hollandiában lakik. Persze azért majd igyekszem elmélyíteni  tudását az országunkkal kapcsolatban és elkalauzolni magyar kultúra világába. :)

Alexandriai hétköznapok VIII.

A nyelvtudásom firtató kérdés mellett a másik dolog, ami sokakat érdekel az az időjásás: "..és milyen most ott az idő?"

Hát most éppen nagyon rossz! Már 3napja esik az eső hosszabb-rövidebb megszakításokkal, hideg van és a szél is erősen fúj. Persze ilyenkor a házak között futó utak kisebb sártengerré válnak és még  a megszokottnál is piszkosabbnak tűnnek. Ez elég lehangoló, de abból a szemontból előnyös, hogy nem száll annyi homok a lakásokba. Az eddigi tapasztalatok alapján elvileg március végén már jönne kellene a tartósan melegebb időszaknak, amit én már kimondottan várok.


Felirat hozzáadása

Miután odafagytam a buszmegállóban, itthon újabb meglepetés ért. Valakinek sikerült beletörnie a kulcsot  kinti zárba. Ilyenkor marad a felkiabálós-módszer és akkor szembeszomszédom kinyítja nekem az ajtót. (Érdekes, hogy postládák híján, a postás is ezzel a módszerrel dolgozik! Amúgy házszámot sem igazán látni ezek a környéken.) Mindenesetre arra kiváncsi leszek, hogy mikorra lesz megcsináltatva és vajon nekem is benyújtják-e  számlát róla!

Ember a csador* alatt

Mostanában elég csendesen telnek a napjaim, tegnap estig semmi beszámolásra érdemes nem történt velem.

Szóval, tegnap hazafele tartottam az iskolából és a buszon egy csadorba öltözött nő mellé tudtam leülni. Én ezeket  nőket mindig olyan megközelíthetetlennek, megszólíthatatlannak és megérinthetetlennek gondoltam. Aztán észrevettem, hogy angol szavakat tanul és azt is láttam, hogy nem hord kesztyűt. Nem tudom, hogy a csadort viselő nők keményvonalasságában vannak-e különböző szintek,de már korábbn megfigyeltem, hogy vannak a "kesztyűsök", akiknél tényleg csak a két szem marad látható, és a "kesztyűnélküliek", akiknek értelemszerűen látszik a kézfeje is.

A mellettem utazó nő, tehát az utóbbiak csoportjába tartozott és egy idő után ő is szólított meg engem, nem kis megrökönyödésemre. Kérdezte, hogy beszélek-e angolul, mert segítségre lenne szüksége. Mint pár pillanattk később egy SMS megírására akart megkérni, hogy ő mondja arabul én pedig írom angolul. Így tehát hamarosan megszületett az üzenet: "It is very bad that you laugh at me." Tehát ha a a körülményeket nem is ismertem, bepillantást nyerhettem az élete egy nagyon kicsi darabjába.

A választ is én fordítottam arabra neki: "You dont understand." és a reagálása megfogalmazása is az én feladatom lett: "What do I not understand?" Ezen kívül nem nagyon beszéltünk, majd ugyanott szálltunk le a buszról. Ezután gondolkodtam el rajta, hogy amíg ő esetleg felismerhet engem az utcán és soha az életben nem fogom még az arcát sem látni, annak akinek segítettem. Ennek ellenére nagyon jó érzéssel töltött el, hogy beszélhettem vele és rájöttem, hogy mégsem annyira megközelíthetetlenek. Ember van a csador alatt is!

Nem én készítettem, de akár lehetne az én képem is

(Megjegyzés: A csador nem feltétlenül jelenti az arc teljes elfedését, arra a célra ún.: nikábot alkalmaznak. Akit ezek a dolgok részletesebben érdekelnek, annak: http://egysajtkukacdubaiban.wordpress.com/2010/08/06/csador-burka-abaja-oltozkodes-arab-modra/ )

Kis arab nyelvtan IV.

Mikor az otthon maradt barátaimmal beszélgetek az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés természetesen a "Na és hogy megy az arab?"

Ugyanezt a kérdést már számos alkalommal megválaszoltam korábban, mikor más országokban éltem, de jelen esetben nem tudom annyira egyértelműen kiejelenteni, hogy jól menne vagy rosszul. Ez nem azért van, mert arabul tanulok. A probléma forrását az egyiptomi és a klasszikus arab eltérése okozza. Mikor a Héba-val (aki az itteni dolgaimat intézte) az egyiptomi utamat megelőzően beszéltem erről a témáról, azt mondta, hogy Egyiptomban szép arabot beszélnek ( szép arab = nem túlságosan eltérő a klasszikus, irodalmi nyelvtől) és megfelelő hely a nyelvtanulásra. (Aztán az otthoni arabtanárom felvilgosított, hogy bármelyik országból származó arabot kérdezek meg, azt fogja mondani, hogy az ő országa a legmegfelelőbb az arab nyelv elsajátítására.)

A tapasztalat pedig az, hogy a klasszikus és az itteni arab igencsak eltérő egymástól. Más ragozások, másfajta kiejtés, teljesen eltérő szavak ugyanaz a jelentés, stb. Ennek megfelelően nem is igazán tudok mindenkivel beszélni, vagy mikor a szomszédban egymás között beszélnek nagyon keveset értek meg belőle. Viszont ha velem beszélnek és figyelnek, hogy az irodalmi arabot használják, akkor elég jó el tudunk már társalogni és a tanárommal is eldiskurálok mindenféléről.

Persze tanulhatnám az egyiptomi arabot is és akkor semmi problémám nem lenne,de annak a használhatósága egyedül Egyiptomra korlátozódna. Arról nem is beszélve, hogy otthon sem lehet belőle hivatalos vizsgát tenni. Tehát annyi hasznom származna belőle, hogy mikor a jövőben visszajövök ide, jobban meg tudnám értetni magam az angolul nem tudó arabokkal. Valljuk be, ez nem valami sok!

Tehát a helyes válasz az lenne barátaim kérdésére, hogy a tanárom (és az iskolázottabb ismerőseim) szerint jól beszélek, az utca embere szerint egyáltalán nem beszélek arabul. Szerintem pedig elmegy, de még 4 hónapom van hátra és várjuk ki a végét!