Szóval, tegnap hazafele tartottam az iskolából és a buszon egy csadorba öltözött nő mellé tudtam leülni. Én ezeket nőket mindig olyan megközelíthetetlennek, megszólíthatatlannak és megérinthetetlennek gondoltam. Aztán észrevettem, hogy angol szavakat tanul és azt is láttam, hogy nem hord kesztyűt. Nem tudom, hogy a csadort viselő nők keményvonalasságában vannak-e különböző szintek,de már korábbn megfigyeltem, hogy vannak a "kesztyűsök", akiknél tényleg csak a két szem marad látható, és a "kesztyűnélküliek", akiknek értelemszerűen látszik a kézfeje is.
A mellettem utazó nő, tehát az utóbbiak csoportjába tartozott és egy idő után ő is szólított meg engem, nem kis megrökönyödésemre. Kérdezte, hogy beszélek-e angolul, mert segítségre lenne szüksége. Mint pár pillanattk később egy SMS megírására akart megkérni, hogy ő mondja arabul én pedig írom angolul. Így tehát hamarosan megszületett az üzenet: "It is very bad that you laugh at me." Tehát ha a a körülményeket nem is ismertem, bepillantást nyerhettem az élete egy nagyon kicsi darabjába.
A választ is én fordítottam arabra neki: "You dont understand." és a reagálása megfogalmazása is az én feladatom lett: "What do I not understand?" Ezen kívül nem nagyon beszéltünk, majd ugyanott szálltunk le a buszról. Ezután gondolkodtam el rajta, hogy amíg ő esetleg felismerhet engem az utcán és soha az életben nem fogom még az arcát sem látni, annak akinek segítettem. Ennek ellenére nagyon jó érzéssel töltött el, hogy beszélhettem vele és rájöttem, hogy mégsem annyira megközelíthetetlenek. Ember van a csador alatt is!
 |
| Nem én készítettem, de akár lehetne az én képem is |
(Megjegyzés: A csador nem feltétlenül jelenti az arc teljes elfedését, arra a célra ún.: nikábot alkalmaznak. Akit ezek a dolgok részletesebben érdekelnek, annak: http://egysajtkukacdubaiban.wordpress.com/2010/08/06/csador-burka-abaja-oltozkodes-arab-modra/ )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése