Alexandriai hétköznapok IV.

Biztos Neketek is volt már olyan, hogy úgy éreztétek valami összefogott ellenetek. Ma ez velem sem volt másképp, nevezetesen a 739-es busz csinált belőlem bohócot ma. Amúgy a majd lentebb olvasható dolgok felbukkanása (busz, net, stb.) engem nem ért meglepetésként, mert több éves tapasztalat és megfigyelés után már tudom, hogy számomra a november hónap és környéke mindig számos nehézséget hordoz. Ha stílustalan lennék, akkor az ilyen időszakra (ágra!) más kifejezést alkalmaznék, de jelen körülmények között maradjunk a negatív széria megnevezésnél.

A szokásos időben elinultam ma az iskolába. A buszmegállóba sétálván elhúzott mellettem a 739-es busz. Gondoltam magamban, hogy még szerencse, hogy csak hazafele jövök ezzel, sulibamenet a 738-ast kell használnom. A megállóba érvén elkezdtem várakozni, de csak egy újabb 739-es jött, amely rövid pihenő után (végső állomás) indult is tovább. Már jó 10-15perce jönnie kellett volna a buszomnak, mikor láttam hogy végre érkezik vmi, de - nem fogjátok kitalálni - egy újabb 739-es jött, ami le is állt a megállóban utasokra várni. Mikor már kb. 30perce nem jött a 738-asom megérkezett a következő 739-es, ami leparkolt a már ottlévő mellé felszállókra várni.

Szerencsére a várakozásom 50.perce környékén megérkezett a saját buszom is. Természtesen nem indult azonnal, pedig nem ártott volna, mert már így is késve érkeztem volna az iskolába. A sofőr még elment egyet teázni. Míg, már a buszon ülve, várakoztam az indulásra befutott egy újabb 739-es a már ott álló kettő mellé, mintha csak azért jöttek volna futószalagon, hogy engem idegesítsenek. A negyediket szerencsére már nem vártuk meg, így kb. fél óra késéssel meg is érkeztem az iskolába.

Suli után elsétáltam a 739-es megállójába. Gondoltam is, hogy legalább itt már nem kell sokat várni, ha egyszer ilyen sűrűn jár. Hamarosan jött is, de egy taxis is abban a pillanatban állt meg a buszmegállóba, így hiába integettem, hogy vegyen fel, lassítás nélkül hajtott tovább.

Nem fárasztalak Titeket  hazajutásom további részleteivel, de olyanon már meg sem lepődtem, hogy a boltban csak azt nem tudtam megvenni, ami miatt direkt korábban szálltam le a buszról, hogy ott vegyem meg.

Természetesen készítettem képeket is a mobilommal az egymás mellett várakozó kettő 739-esről és arról is, ahogy a harmadik befut melléjük. Amikor viszont át akartam másolni a képeket a gépre külön telepítő CD-t kért a mobilhoz, így ez most nem jött össze. Hogyan is jöhetett volna? Hiszen november közeleg....

Egyiptomi gasztronómia

Egyik este a szomszédban vendégeskedtem, amikor olyan este 11,  fél 12 fele gondoltam, hogy ideje lenne hazaballagni. (Azt tudni kell, hogy az ilyen kései időpontok itt teljesen természetesek, más időbesztás szerint élnek az emberek!) Már az ajtóban voltam mikor kérdezték, hogy nem ennék-e egy kis kosheri maszri (maszri jelentése: egyiptomi), ami egyébként nem is kérdés volt, mert mire bármit válaszolhattam volna már készítették elő a kis asztalkát, szóval igazából nem volt beleszólásom a dolgokba.

Mondtam, hogy csak keveset kérek, mert már nem akarok és nem is tudok sokat megenni. A Suzy csak mosolygott, aztán egy olyan puposra rakott tányért rakott elém, hogy 2 embernek is elég lett volna. A kosheri maszri főbb összetevői: rízs, 2 féle tészta, lencse és párol hagyma.

Kosheri maszri

P.S.: Ezen egyébként a mai napig jóízűen elnevetgélnek, hogy keveset kértem és milyen sokat kaptam. Tegnap is éppen elmesélte az egyik nő a látogatóba érkezett nagypapárnak a "Tivadar esete a kosheri maszrival" című történetet.

Alexandriai hétköznapok III.

Volt már Veletek olyan, hogy bohócot csinált valaki vagy valami belőletek? Az én bohóccsinálóm itt az internet.

Tegnap este mikor jöttem hazafele, éppen az jutott az eszembe, hogy a múltkori probléma (elvágott kábel) óta nem volt semmiféle gond a nettel. Aztán egyből arra gondoltam, hogy mivel ez most eszembe jutott hamarosan biztosan lesz valami gond. Mikor hazaértem  már nem is volt kapcsolatom, nem érzékelte a netkábelt a gép. Gondoltam nem nagy gond, volt már ilyen, holnap reggelre jó lesz. Azonban ez ma reggelre sem lett jó, ezért átballagtam a szomszédba szólni, hogy gond van. Ígéretet is kaptam rá, hogy mindjárt átjön a netes srác (Mena a neve) megnézni mi lehet a probléma.

Addig is leültem a gép elé és megnéztem nem az én gépemmel van-e gond, de a kártyával kapcsolatban (Gigabit Ethernet) ahova befut a kábel az „Eszköz megfelelően működik” üzenetet kaptam. Ennek ellenére gondoltam rányomok egyet a hibajavításra, az nem ronthat a helyzetemen. Lássatok csodát, egyből érzékelte a kábelt és ment a net!

Vissza is mentem szólni, hogy nem kell jönnie a Mena-nak, megoldódott a gond. Aztán mire hazaérek (ezek kb. fél perces séták) a net sehol „Nincs kapcsolat vagy korlátozott”,mert „Az alapértelmezett átjáró nem működik”. Vissza már nem mehettem szólni, hogy mégis gond van, mert akkor már végképp hülyének néztek volna, így maradt a „kiseggelem” taktika és a reménykedés, hogy visszajön és nem is kell rá napokat várni.

Pár óra türelem aztán rózsát termett és így megírhattam Nektek is az újabb csodálatos kalandom!

Alexandriai hétköznapok II.

Hogy ne csak gusztustalanságról írjak – már a kritikát is megkaptam érte – ezért két újabb életképet mutatok be Nektek az itteni emberek és a saját hétköznapjaimból. (Egyébként az előző bejegyzésem is ugyanúgy hozzátartozik az itteni élethez, mint a tengerpart vagy hogy nem kell fagyoskodni télen. Ahányszor külföldre megyek mindig mondják, hogy "de jó nekem és mennyire lennének a helyemben", pedig azért az ilyen utazások nem csak a móka s kacagásról szólnak. Egyiptom nem egyenlő: piramisok, fáraók, Hurghada és Sharm El Sheikh. Persze az előbbiek is idetartoznak, de nem csupán ebből áll itt az élet. Gondolom a Muccnak is mennyien mondták anno, hogy de jó neki, hogy Indiába megy - Taj Mahal, elefántok, Bollywood, stb. - de a valódi világ nem az, amit túristaként megismerhetünk. Az legtöbbször csak egy illúzió!)



A tűzhelyem



Mivel itt nincs bevezetve az épületekbe a gáz, ezért mindenki gázpalackot használ a főzéshez. Amikor elfogy szerencsére  nem kell elmenni az árusító helyre újabb palackért – le is izzadnék míg hazacipelem az biztos! -, hanem meg kell várni míg az erre szakosodott kereskedő az utcánkba ér. Egy palack gáz ára beszereléssel együtt 10LE (400Ft).

 

Egy magyar készítette angol reggeli Egyiptomban



A sarki albérletem jó tulajdonsága, hogy a másik szobából pont odalátok a - szó szerint – sarki pékségre és látom mikor készül a friss – nevezzük így – kenyér. Olyankor csak lesétálok és 1LE-ért (40Ft) már meg is kapom az 5darab friss meleg kenyérkémet. Ennek örömére megyek és készítek egy angol reggelit: baked beans on toast with fried eggs. J

Az egyiptomi kenyér

A csótányok visszavágnak

Mielőtt ideutaztam a Deni (bátyám) mindig mondogatta, hogy majd a szobámban fog mászkálni a skorpió. Bár skorpió nekem nem jutott, de a csótányokkal bőven meggyűlik a bajom.

Már régebben is írtam róluk „Alvási előkészületek” címmel és akkor még képet is mutattam. Az akkori írásomat követően örömteli módon elmaradtak a csótányok és ezzel együtt a figyelmem is kezdett lankadni, már nem tettem meg az összes fontos, az alvást megelőző óvintézkedést. Azonban az elmúlt napokban egyre sűrűsödő csótány-megjelenésekre lettem figyelmes, amelyek betetőzését az jelentette, amikor arra ébredtem, hogy a kezemen szalad át  az egyik. Szerencsére ezek már nem olyan nagyok – 3-4-5cm-sek – mint régebben, de ezeket nehezebb is észrevenni.

A gondot pedig ez jelenti:
„A csótány elsősorban fertőző betegséget terjeszt (baktérium, féregpete, gomba, vírus), de a közvetlen érintkezés allergiás reakciót is kiválthatnak az emberben. Előfordulhat azonban, hogy a csótány éjszaka az emberre támad, és megrágja áldozatuk körmeit, szemhélyát, vagy ajkait, amelynek következtében súlyos lelki sérüléseket szenvedhet áldozatuk. Ilyen esetekben nem ritka a rovarok elleni erős félelem (inszektofóbia) kialakulása is.”

Szóval az európai idill után nekem is részem van egy kis „Isten hozott valódi világ!”-ban, de ugye mindig mondtam, hogy teher alatt nő a pálma. Mindenestre mindent elkövetek, hogy a fentebb bemásolt veszélyek ne történjenek meg velem.

BREAKING NEWS!!!

Ez igen, az "Alexandria 2010-2011" blog már 2080.48USD-t ér és népszerű az Egyesült Államokban is:
http://bizinformation.org/us/www.teviewonder.blogspot.com

Ez mind nem jöhetett volna létre Nélkületek, akik a blogomat olvassák. Köszönöm szépen!

Érdekesség

Én, Alexandriában, az Asafra nevezetű városrászben lakom és van valami, ami csak itt, csakis az én környékemen látható, ezért nyugodtan ne vezhetnénk Asafrikumnak is.

Minden hajnalban 4-5 között egy muzulmán öregember végigjárja a környéket és hangos beszédével buzdítja az ébredésre és a korai imára a muzulmán lakosságot. Sajnos nem mindig jön pontosan  ebbe az utcába, de a hangját minden hajnalban lehet hallani. Ha majd megint végigsétál itt, akkor megpróbálok egy hosszabb videót készíteni!

Az alexandriai áramellátás

Amikor az Adél családjától átköltöztem a mostani albérletembe Hébáék pár dologot (étel, gyufa, stb.) előre idekészítettek nekem, hogy ne legyen mihez nyúlnom. Akkor láttam, hogy kaptam pár gyertyát is, és gondoltam milyen aranyosak, biztos gondolják, hogy majd egyedül fogok itt romantikázni.

Aztán hamara rá kellett jöjjek, hog ezek a gyertyák  sokkal gyakorlatiasabb célból kerültek ide, mivel itt az áramszünet teljesen mindennapos dolog. Ezek időtartama a pár másodpercestől a több órásig terjedhetnek. Tegnap este bele is szaladtam egy több órásba és az emberek a mobiljukkal meg elemlámpával világítva közlekedtek az utcán olyan sötét volt. (A 10-15emeletes egybeérő tömbházak még a Hold fényét is felfogják ilyenkor.)

Voltak, akik egyszerűen tüzet raktak

Élmény lehet ilyenkor vezetni

Tudom, hogy ezen a tüzes képen nem sok látszik, de nagyon jól érzékelteti a helyzetet.

Az arab közlekedésről I.

Már régebb óta ígértem egy összefogottabb beszámolót az arab közlekedésről, és ennek  megírásának most jött el az ideje. Lesznek benne olyan dolgok, amiket a buszozással kapcsolatban már leírtam, de soha nem árt egy kis ismétlés. Most főleg a tömegközlekedésről szeretnék írni, mert az autózás megér egy külön bejegyzést az biztos! :)

A buszozás:
A buszmegállót a legtöbb esetben semmiféle jel nem mutatja, csak megtanulni lehet, hogy hol vannak. Ez azért is működik így, mert a buszt bárhol le lehet inteni, hogy felvegyen, kivéve a gyorsforgalmi utakon, de ott vannak kijelölt helyek. Egy-egy buszjárat útvonalát is csak megtapasztalás útján lehet megismerni, mert arról sincs semmiféle tájékoztatás. A buszjegy, mint már korábban írtam, 1LE, azaz 40forint. Ezt senki nem próbálja elbliccelni, mint Magyarországon, de ezt elsősorban nem az emberi jóság számlájára írom. Itt 8ad annyiba kerül a jegy, mint otthon, míg pl. a Mego kezdő fizetése a Jezsuita központban 2000LE (kb. 300EUR). Szóval a fizetések nem annyival kisebbek, mint amennyivel olcsóbba  jegy! (Ha otthon 2400EUR lenne az átlagfizetés, ott sem bliccelne senki.)
A buszon általában elég nagy a tömeg, de az állandóan nyitott első és hátsó ajtók megfelelő légkondit biztosítanak. :) A leszálás ugyanúgy zajlik, mint a felszállás, mindenhol leszállhatsz ahol elég lassan megy a busz vagy megáll, de az ember szólhat is a sofőrnek hol tegye le.

A minibusz:
Ezt én elég ritkán használom, csak akkor mikor a Nany-val megyek valahova és akkor ő intézi a dolgokat. Ahogy eddig kivettem a minibuszosokat meg kell kérdezni, hogy hova mennek, mi a végpontjuk és az alapján nagyjából be lehet lőni az útvonalat, ha ismered a várost. Az ára nem tudom pontosan mennyi (1-2LE), mert a Nany még soha nem engedte meg, hogy fizessek. Már  erre is mondtam neki, hogy ez nem normális és legközelebb én fizetem, de csak mosolygott és persze legközelebb sem engedte. (Egyébként itt mindenki úgy kezel, mintha vendég lennék!) Ezt a minibuszt úgy kell elképzelni, mint egy mikorbuszt, max.15en tudnak rajta utazni.

Taxi:
Ha a taxik száma alapján néznénk Alexandriát, az ember azt is hihetné, hogy New Yorkban van, mert rengeteg a taxi. Mint ahogy az amerikai filmekben is mindig láthatjuk, hogy  az összes taxi ugyanolyan, ez kb. itt is így van: itt a lada a menő! Még nem ültem itteni taxiban, de elvileg max olyan 15LE-ért (600Ft) bárhonnan hazahoznak. Erre az esetre van is egy kis fecni mindig nálam a címemmel, ha elvesznék. :)
A taxisok nagyon szeretik optikailag tunningolni a járgányukat, hogy valamivel kitűnjenek a sokaságból (felni, fények, matricák, stb.).


Taxi



Az időjárásról

Múlt hét pénteken olyat tapasztaltam itt, mint azelőtt soha: csepergett az eső! Ha jól számolom erre pontosan 44napot kellett várni és ezzel be is köszöntött az egyiptomi esős évszak. Nem tudom pontosan meddig fog tartani, de örülök neki, mert az eddig gatyarohasztó meleg után igazi  felfrissülés. Persze nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni őszt azért még mindig meleg van és az eső sem esik annyit.

Ennek örömére neki is állok tanulni, mert tegnap letöltöttem egy nagyon jó igés könyvet a netről és alig várom már, hogy elkezdhessem az érdemi munkát vele. :) (Azonban van még egy, amit semmiképpen nem akarnak ingyen nekem adni, ez pedig ez: http://www.amazon.com/501-Arabic-Verbs-Fully-Conjugated/dp/0764136224 . Pedig felettébb jó lenne megkaparintani, nagyon megkönnyítené a dolgom!)

Problémák a nettel

Mint ahogy azt észrevehettétek, majdnem egy hétig nem került új bejegyzést a naplómba. Ez nem azért volt, mert ne lett volna mondanivalóm, hanem gondjaim voltak az internettel.

Történt ugyanis, hogy egy épületetet kezdtek építeni az utcámban és a gépeket zavarta az alacsonyan húzódó internetkábelem. Ezért - a problémát kiküszöbölendő - se szó se beszéd, egyszerűen elvágták a kábelem.


A netkábelem....

   Aztán pár nap elteltével sikerült új kábelt beszerezni, de akkor egy ismeretlen hiba folytán a net nem működött és két napot kellett rá várni, hogy visszatérjen. Viszont a visszatérésében sem volt nagy köszönet, mert hihetetlenül lassú volt, percekig töltött egy oldalt, ha egyáltalán betöltötte.

Szóval keleten a helyzet változatlan, zajlik az élet. Szerencsére már minden visszatért a rendes kerékvágásba és újra meg tudom osztani az itteni élményemet Veletek! :)

........az építkezés.....

.......és a probláma megoldása







Az új füzetem

Mire az írószer boltban elmagyaráztam/mutogattam, hogy milyen füzetet szeretnék már nem zavart a borító! :)

Mindig is Mickey egeres füzetre vágytam!

Mahír születésnapja

Néhány nappal ezelőtt - szokásomhoz híven - látogatóba mentem a szomszédba, ahol Mahír érekezését követően egy kisebb születésnapi ünnepség vette kezdetét. Elénekelték arabul a "Boldog szülinapot", amit természetesen nekem is el kellett énekelnem magyarul.

Ilyen alkalmat nem szabad fényképezés nélkül elszalasztani, ezért hazaszaladtam a gépért és még egy sört is átvittem ajándékba, amit még múlt héten vettem magamnak, de nem igazán volt alkalom az elfogyasztására. A tortából mindenki kapott egy kisebb adagot és Mahír a sört is szétosztotta igazságosan, így azt is megízlelhettem és nem is kellett csalódnom az egyiptomi Stellában (felteszem a képét az előző írásomhoz, ahova ígértem).



....a felszelése....



A torta....



..... és a boldog ünnepelt!



Pofavizit a rendőrségen

Tegnap este telefonhívást kaptam  (mint utóbb kiderült) a rendőrségtől, hogy ma délben meg kell jelennem a kapitányságon. Persze amikor hívtak én nem sokat értettem belőle, ezért a Nany-val visszahivattam őket és akkor derült rá fény, hogy ki hívott. Nem igazán értettem a dolgot, de nem aggódtam vagy izgultam annak ellenére, hogy a lányok - akik fülltanúi voltak a beszélgetésnek - a szájuk elé tették a kezüket, mintha valami baj történt volna.

Aztán ma kiderült, hogy egyszerű rutinbehívás volt a rendőrség részéről, mert mindenkivel el kell beszélgetniük, akik hosszabb vízumot igényelnek. Angolul szivélyesen el is beszélgettem a rendőrtiszttel, elmondtm miért vagyok itt, és ő s elmesélte, hogy járt már Magyarországon. 5perc alatt meg is volt az egész procedúra.

Viszont nagyon hálás vagyok Adél családjának a segítségéért, mert nélkülük itt elveszett ember lennék. Nem tudtam volna telefonon megbeszélni a rendőrséggel a dolgokat, de még ha meg is tudom, nem tudtam volna hova kell menni, de még ha tudtam is volna, nem tudtam volna hogyan. Mert itt nem úgy megy, hogy: Google -->Útvonalkeresés aztán meg is vagyok, itt kicsit bonyolúltabban működnek a dolgok. :)

A jezsuita központ

Tegnap éppen vásárolni voltam, mikor csörgött a telefonom, a Yonan hívott. (Neki egyébként Nany a beceneve, szóval ha később ezt a nevet használom, akkor ugyanarról az emberről van szó.) Kérdezte, hogy lenne-e kedvem vele és a kisfiával (Mark) a Jezsuita központba menni, aminek egyébként ő a helyettes igazgatója. Semmi egyéb elfoglaltságom nem lévén természetesen velük tartottam.

Így részt vehettem egy jezsuita Istentiszteleten, ami kb. 1 óra hosszú volt. A templom - annak ellenére, hogy a jezsuiták egy katolikus szerzetesrend -  kevésbé díszített, mint a katoliukus templomok. Az oltár felett egy aranyszínű Jézus szobor volt látható, a vállán egy báránnyal, kétoldalt pedig a Jézus-i passióból voltak jelenetek. A Istentiszteletet követően nincsenek adománygyűjtők és a kijárathoz sincsen doboz elhelyezve erre a célra, viszont a kijáratnál kenyeret osztanak a híveknek. Érdekes élmény volt!

Ezt követte egy koncert a Jezsuita központ ilyen célokra kialakított termében. Érdekesség, hogy a koncertet adók tagja között ( a múltkori koncerthez hasonlóan) megint volt egy vak férfi, mégpedig az együttes frontembere, az énekes. Nála is bebizonyosodott, hogy Isten valahol ad, valahol elvesz, mert nagyon jó hangja volt. A koncert végét követően pedig már semmi említésreméltó nem történt, hazaindultunk.