2010. október 21., csütörtök

Alexandriai hétköznapok II.

Hogy ne csak gusztustalanságról írjak – már a kritikát is megkaptam érte – ezért két újabb életképet mutatok be Nektek az itteni emberek és a saját hétköznapjaimból. (Egyébként az előző bejegyzésem is ugyanúgy hozzátartozik az itteni élethez, mint a tengerpart vagy hogy nem kell fagyoskodni télen. Ahányszor külföldre megyek mindig mondják, hogy "de jó nekem és mennyire lennének a helyemben", pedig azért az ilyen utazások nem csak a móka s kacagásról szólnak. Egyiptom nem egyenlő: piramisok, fáraók, Hurghada és Sharm El Sheikh. Persze az előbbiek is idetartoznak, de nem csupán ebből áll itt az élet. Gondolom a Muccnak is mennyien mondták anno, hogy de jó neki, hogy Indiába megy - Taj Mahal, elefántok, Bollywood, stb. - de a valódi világ nem az, amit túristaként megismerhetünk. Az legtöbbször csak egy illúzió!)


A tűzhelyem

Mivel itt nincs bevezetve az épületekbe a gáz, ezért mindenki gázpalackot használ a főzéshez. Amikor elfogy szerencsére  nem kell elmenni az árusító helyre újabb palackért – le is izzadnék míg hazacipelem az biztos! -, hanem meg kell várni míg az erre szakosodott kereskedő az utcánkba ér. Egy palack gáz ára beszereléssel együtt 10LE (400Ft).







 
Egy magyar készítette angol reggeli Egyiptomban


















A sarki albérletem jó tulajdonsága, hogy a másik szobából pont odalátok a - szó szerint – sarki pékségre és látom mikor készül a friss – nevezzük így – kenyér. Olyankor csak lesétálok és 1LE-ért (40Ft) már meg is kapom az 5darab friss meleg kenyérkémet. Ennek örömére megyek és készítek egy angol reggelit: baked beans on toast with fried eggs. J

Az egyiptomi kenyér










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése