Mikor elkezdtem a blogomat írni még nem voltak ilyen irányú ambícióim, de idő közben hallottam erről a lehetőségről és úgy gondoltam miért ne próbálnám meg. Egy szóval beneveztem a blogomat a HVG Goldenblog versenyébe, „Helyi érték”- kategóriában és remélhetőleg később sikerekről tudok majd itt beszámolni.
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
P.S.: Többen panaszkodtak, hogy nem találni konkrétan hol lehet szavani a blogomra, ezért mellékelek egy kis leírást hozzá. Ha a fenti linkre kattintotok és a megkresitek a "Helyi.ertek" kategóriát, akkor azon belül már csak meg kell keresni az "Ismerkdés az arab kultúra világával" blogot és már lehet is szavazni. (Kell hozzá Facebook profil és engdélyezni kell a GoldenBlog2011-et!)
A szavazataitokat előre is köszönöm, bízom a tisztes helytállásban! :)
2011. augusztus 10., szerda
Látogatás Magyarországra
Már a hazautazásom előtt állandó téma volt, hogy Nany és a felesége meg szeretne látogatni engem, majd innen továbbutazni a Franciaországban élő rokonokhoz (Héba és Adél).
Egy hétvégét töltenének el itt, majd 27-28 napot a franciáknál. Természetesen mondtam nekik, hogy nem probléma, de akkor még nem tudtam, hogy a meghívólevél beszerzése egy ekkora tortúra lesz. Nem akarok a részletekkel fárasztani senkit, de az egyszerűnek tűnő ügyintézés útjába idő közben számos akadály gördült.
Sajnos sokkal lassabban mennek a dolgok, mint ahogy előre számítottam, de remélem végül sikerül összehozni a dolgokat. Mindenesetre ma írok Nany-nak és tájékoztatom a fejleményekről.
Egy hétvégét töltenének el itt, majd 27-28 napot a franciáknál. Természetesen mondtam nekik, hogy nem probléma, de akkor még nem tudtam, hogy a meghívólevél beszerzése egy ekkora tortúra lesz. Nem akarok a részletekkel fárasztani senkit, de az egyszerűnek tűnő ügyintézés útjába idő közben számos akadály gördült.
Sajnos sokkal lassabban mennek a dolgok, mint ahogy előre számítottam, de remélem végül sikerül összehozni a dolgokat. Mindenesetre ma írok Nany-nak és tájékoztatom a fejleményekről.
Egy kis összegzés
Tegnap volt egy hónapja, hogy hazaérkeztem, így volt ideje leülepedni az egyiptomi élményeknek. Bár a blog egyik célja az volt, hogy ne kelljen külön elmesélnem mindenkinek az ottani történéseket, természetesen sokan kérdezgetnek a tapasztalataimról.
Az első amit mondani szoktam, hogy – annak ellenére, hogy nagyon jó éreztem magam – 10hónap azért elég egy európai ember számára. Sok olyan dolog volt, amelyet az elején még érdekesnek találtam, de végül már idegesítőnek találtam: a nappali kereskedők, akik hangosbemondóval árulják portékájukat; az arab emberek állandó egymással való veszekedése; a felettébb koszos utcák és az általános fegyelmezetlenség, ami az arabokat jellemzi, stb.
A fegyelmezetlenséget jól jellemzik a piszkos utcák; az egyiptomiak az egész várost egyetlen nagy szemetesnek tekintik, amint nincs szükségük valamire egyből esik ki a kezükből. Képesek bárhol és bármin pillanatok alatt összeveszni és olyankor népes nézősereg hallgatja és figyeli a felettébb hangos történéseket. Amikor a városban jártam nem telt el nap, hogy egy ilyennek szemtanúja ne lettem volna.
A városi tömegközlekedés katasztrofális. A gyakran túlzsúfolt buszról úgy kellett leverekednem magam. Persze lehetett volna taxit használni, de tőlem sokszor a dupláját kérték a tarifának és az előre kialkudott árból is néha több lett.
Lehetne még sok mindenről beszélni, de mindezen kellemetlenség eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Gyakran mondják, hogy a magyar emberek vendégszeretőek, de Egyiptomban élve ismertem meg mi az igazi vendégszeretet. Igazán nem számítottam ilyesmire, de Alexandriában tényleg egy második családra leltem. Ezt mondtak is és tudom, hogy teljesen komolyan is gondolták. Nagyon örülök neki, hogy rajtuk keresztül és a segítségükkel megismerhettem az egyiptomi kopt kultúrát.
A pozitív élményeim többsége emberekhez köthetőek, akik hihetetlen szeretettel fordultak felém kezdetektől fogva és reményeim szerint életre szóló barátságokat kötöttem.
Ha minden jól megy, akkor ezt a szeretetet és a vendéglátást a közeljövőben viszonozni is tudni fogom, de ez már egy másik bejegyzés története…..
Az első amit mondani szoktam, hogy – annak ellenére, hogy nagyon jó éreztem magam – 10hónap azért elég egy európai ember számára. Sok olyan dolog volt, amelyet az elején még érdekesnek találtam, de végül már idegesítőnek találtam: a nappali kereskedők, akik hangosbemondóval árulják portékájukat; az arab emberek állandó egymással való veszekedése; a felettébb koszos utcák és az általános fegyelmezetlenség, ami az arabokat jellemzi, stb.
A fegyelmezetlenséget jól jellemzik a piszkos utcák; az egyiptomiak az egész várost egyetlen nagy szemetesnek tekintik, amint nincs szükségük valamire egyből esik ki a kezükből. Képesek bárhol és bármin pillanatok alatt összeveszni és olyankor népes nézősereg hallgatja és figyeli a felettébb hangos történéseket. Amikor a városban jártam nem telt el nap, hogy egy ilyennek szemtanúja ne lettem volna.
A városi tömegközlekedés katasztrofális. A gyakran túlzsúfolt buszról úgy kellett leverekednem magam. Persze lehetett volna taxit használni, de tőlem sokszor a dupláját kérték a tarifának és az előre kialkudott árból is néha több lett.
Lehetne még sok mindenről beszélni, de mindezen kellemetlenség eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Gyakran mondják, hogy a magyar emberek vendégszeretőek, de Egyiptomban élve ismertem meg mi az igazi vendégszeretet. Igazán nem számítottam ilyesmire, de Alexandriában tényleg egy második családra leltem. Ezt mondtak is és tudom, hogy teljesen komolyan is gondolták. Nagyon örülök neki, hogy rajtuk keresztül és a segítségükkel megismerhettem az egyiptomi kopt kultúrát.
A pozitív élményeim többsége emberekhez köthetőek, akik hihetetlen szeretettel fordultak felém kezdetektől fogva és reményeim szerint életre szóló barátságokat kötöttem.
Ha minden jól megy, akkor ezt a szeretetet és a vendéglátást a közeljövőben viszonozni is tudni fogom, de ez már egy másik bejegyzés története…..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)