Tegnap volt egy hónapja, hogy hazaérkeztem, így volt ideje leülepedni az egyiptomi élményeknek. Bár a blog egyik célja az volt, hogy ne kelljen külön elmesélnem mindenkinek az ottani történéseket, természetesen sokan kérdezgetnek a tapasztalataimról.
Az első amit mondani szoktam, hogy – annak ellenére, hogy nagyon jó éreztem magam – 10hónap azért elég egy európai ember számára. Sok olyan dolog volt, amelyet az elején még érdekesnek találtam, de végül már idegesítőnek találtam: a nappali kereskedők, akik hangosbemondóval árulják portékájukat; az arab emberek állandó egymással való veszekedése; a felettébb koszos utcák és az általános fegyelmezetlenség, ami az arabokat jellemzi, stb.
A fegyelmezetlenséget jól jellemzik a piszkos utcák; az egyiptomiak az egész várost egyetlen nagy szemetesnek tekintik, amint nincs szükségük valamire egyből esik ki a kezükből. Képesek bárhol és bármin pillanatok alatt összeveszni és olyankor népes nézősereg hallgatja és figyeli a felettébb hangos történéseket. Amikor a városban jártam nem telt el nap, hogy egy ilyennek szemtanúja ne lettem volna.
A városi tömegközlekedés katasztrofális. A gyakran túlzsúfolt buszról úgy kellett leverekednem magam. Persze lehetett volna taxit használni, de tőlem sokszor a dupláját kérték a tarifának és az előre kialkudott árból is néha több lett.
Lehetne még sok mindenről beszélni, de mindezen kellemetlenség eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Gyakran mondják, hogy a magyar emberek vendégszeretőek, de Egyiptomban élve ismertem meg mi az igazi vendégszeretet. Igazán nem számítottam ilyesmire, de Alexandriában tényleg egy második családra leltem. Ezt mondtak is és tudom, hogy teljesen komolyan is gondolták. Nagyon örülök neki, hogy rajtuk keresztül és a segítségükkel megismerhettem az egyiptomi kopt kultúrát.
A pozitív élményeim többsége emberekhez köthetőek, akik hihetetlen szeretettel fordultak felém kezdetektől fogva és reményeim szerint életre szóló barátságokat kötöttem.
Ha minden jól megy, akkor ezt a szeretetet és a vendéglátást a közeljövőben viszonozni is tudni fogom, de ez már egy másik bejegyzés története…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése