2011. június 18., szombat

El-Minia - Első nap

A napot Maged anyukájának (aki szemműtéte után itt lábadozik és nem utazott vissza Amszterdamba) és nővérének meglátogatásával kezdtük, így végre őket is megismerhettem. A lakásuk a legszebb volt, amit eddig Egyiptomban láttam és a teraszról nagyon szép kilátás nyílott az El-Minia mellett hömpölygő Nílusra.(Kép később!)

Nem maradtunk sokáig, mert megbeszélt időpontra mennünk kellett a fodrászhoz, ahol végre olyan lett a hajam, amilyet szerettem volna. Ugyanis az alexandriai fodrász, Ahmad, egy nagyon kedves srác, de csak egy stílust ismer és mindenkinek azt nyírja. Amikor ő vág, utána kb. 3 hetet kell várnom, hogy a hajam elérje az a hosszúságot, mint amilyet szerettem volna eredetileg. J

Mikor hazaértünk itthon már finom ebéddel várt minket Maged bátyja és az emésztést elősegítendő, egy kis orosz vodkával öblítettük le az ízletes falatokat. Sziesztára azonban nem volt idő, egy gyors zuhanyt követően már indultunk is a Zad nevű étterembe, mert Mego oda szervezett találkát a barátaival, hogy bemutasson nekik. Itt mi már nem rendeltünk magunknak enni, de egy-két pizza szelet erejéig be kellett segítenünk a lányoknak, hogy ne vesszen kárba a kirendelt étel. A társaság központja természetesen Núr (Fényesség) volt, a 3 hónapos kislány.

El is fogyott az egész
Az emésztést megkönnyítendő










A kis Núrral

Mego barátaival a ZAD-ban













Az étterem után egyenesen a már említett legénybúcsúba mentünk, ahol meglepően nagy tömeg fogadott minket; öregek-fiatalok, fiúk-lányok együtt ropták a táncot egy kiürített lakásban. Az igazat megvallva nem erre számítottam és kellett is egy kis idő, míg alkalmazkodtam a helyzethez, de utána már én is velük együtt táncoltam a társaság közepén. Én egyébként nem igazán mondanám magamat jó táncosnak, de ez ebben a társaságban még jobban kiütközött, mert az egyiptomi embereknek valahogy a vérükben van a tánc és nagyon jól mozognak.
Éjfélkor aztán lekapcsolták a zenét – a szomszédok nagy örömére – és egy kisebb csoporttal átvonultunk a menyasszonyi házhoz, ahol egy rövid időre még folytatódott a táncos mulatság. A csoportunk ekkor már folyamatosan morzsolódott le, de akik még bírtuk lendülettel átmentünk a jövendőbeli férj, Ramy, lakására egy utolsó pohár erejéig. Itt azonban már nem sokat időztünk, mert Ramy-nak már ideje lett volna lepihennie, hogy a legjobb formáját mutathassa a másnapi esküvőn.

Ramy, a férjjelölt

Az estét megkoronázandó mi azért még elmentünk a Nefertiti hotelba, ahol egy hajnali 4ig tartó beszélgetés kezdődött mindenféle témában. A hosszú és eseménydús nap után, elégedetten tértünk nyugovóra a hazaérkezést követően.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése