A második napot estig a házban töltöttük, mert mikor megpróbáltunk kimozdulni egyből ránk olvadt a ruha, amit Maged még nálam is kevésbé tud elviselni. Persze fogalmazhatunk úgy is, hogy az előző nap fáradalmai pihentünk az előttünk álló est „megpróbltatásaira”.
A galambebéd elfogyasztása után még tartottunk egy sziesztát és este 6kor, mikor már elviselhetőbbé vált a kinti hőség, nyakunkba vettük a várost. Mivel az esküvői program csak 8kor kezdődött, ezért az első utunk egy Nílus melletti kávézóba vezetett. Sajnos itt ért úton minket a rossz hír, hogy Maged édesanyja rosszul lett és be kell vinni a korházba. Így ő otthagyott bennünket és már csak az esküvő után csatlakozott be újra.
 |
| Kiadós miniai lakoma |
 |
| A hömpölygő Nílus |
A násznépet a fotósnál értük be, ahol már nagyüzemi mennyiségben készültek a képek, házasulandó párok egymás kezébe adták a kilincset. A várakozás hosszú percei után egy fél órás kocsikázás következett a városban és a környékén. A násznép folyamatosan nyomta a dudát és az autók egymást követően szlalomoztak az úton, míg 9-re vissza nem értünk a templomba. Itt, a már Alexandriában látott ceremóniához hasonló vette kezdetét, itt sem maradt el az arany palást és a korona.
 |
| Egy kis fotózás kocsikázás közben |
 |
| Az esketés |
A templomban nem húzták sokáig a dolgot, viszont a kivonuláskor annyian szerettek volna kezet fogni az ifjú párral, hogy az kb. annyi időt vett igénybe, mint maga az esketés. Aztán mikor végre sikeresen átverekedték magukat a kézrengetegen elindulhattunk a lagzira lefoglalt terembe, ahol kezdetét vehette a mulatság. A buli az alexandriaihoz hasonló volt, mindenki kapott egy üdítőt aztán éjfélig ment a tánc.
Ezt követően, levezetésképpen, még elmentünk enni egy Hot-dogot, inni egyet és fáradtan tértünk haza, a jól megérdemelt pihenésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése