A libanoni emberek

Mint már az előző bejegyzésemben is olvashattátok, a Szilvesztert Libanonból származó emberek társaságában töltöttem. A csoportot 11 lány alkotta és a két vezetőjük. A lányok a jövőben mentális -és testi fogyatékossággal élő emberekkel fognak dolgozni és ez a "táborozás" is az erre való felkészülés érdekében jött létre. A közös nevező tehát egyből meg volt velük, mert én is elmeséltem nekik a franciországi élményeimet, amikor önkéntesként fogyatékossággal élő emberekkel foglalkoztam.

Az én tapasztalatom az, hogy a libanoni emberek sokkal nyitottabbak, mint az egyiptomiak és néhányukról  ránézésre meg sem tudtam volna mondani, hogy egy arab országból jönnek és nem valahonnan Európából. Történeteik alapján az élet is sokkal nyugatiasabb lehet Libanonban, mint itt. A vezetőik kicsit aggódva meg is jegyezték nekem, hogy remélik a lányok felelősségteljesen fognak viselkedni és nem lesz túl nagy "ereszdelahajam".

Az egyik legérdekesebb dolog velük kapcsolatban azonban az, ahogyan beszélnek. Társalgásuk közben arab, angol és francia nyelv között váltogatnak, akár egy mondaton belül is. Eleinte azt hittem, hogy ezt értem teszik, de később rájöttem, hogy számukra ez a teljesen megszokott, otthon is így kommunikálnak. Ennek megfelelően angolul és franciául is nagyon jól beszélnek.

Ha pedig már a nyelvekre terelődött a szó, nemrég kaptam egy nagyon jó verset egy barátomtól, amit Veletek is meg szeretnék osztani, de sajnos nem tudom hasábokra bontani.

Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke

(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra során,                         Aki tipeg, miért nem libeg,               Aki cselleng, nem csatangol,

Ím a kérdés felmerült:                         S ez épp úgy nem lebegés, --           Ki 'beslisszol' elinal,

Hogy milyen nyelv ez a magyar,          Minthogy nem csak sánta biceg,       Nem 'blattyog' az, ki bitangol,

Európába hogy került?                        S hebegés nem rebegés!                 Ha mégis: a mese csal!

Elmeséltem, ahogy tudtam,                 Mit tesz a ló, ha poroszkál,             Hogy a kutya lopakodik,

Mire képes a magyar.                         Vagy pedig, ha vágtázik?               Sompolyog, majd meglapul,

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,     És a kuvasz, ha somfordál,            S ha ráförmedsz, elkotródik.

S hogy némelyik mit takar,                   Avagy akár bóklászik.                   Hogy mondjam ezt olaszul?

És a szókincsben mi rejlik,                   Lábát szedi, a ki kitér,                     Másik, erre settenkedik,

A rengeteg árnyalat,                             A riadt őz elszökell.                         Sündörög, majd elterül.

Példaként vegyük csak itt:                    Nem ront be az, aki betér...            Ráripakodsz, elódalog, 

Ember, állat hogy halad?                      Más nyelven, hogy mondjam el?      Hogy mondjam ezt németül?

Elmondtam, hogy mikor járunk,            Jó lett volna szemléltetni,                  Egy csavargó itt kóborol,

Mikor mondom, hogy megyek.             Botladozó, mint halad,                     Lézeng, ődöng, csavarog,

Részeg, hogy dülöngél nálunk,               Avagy milyen őgyelegni?                 Lődörög, majd elvándorol,

S milyen, ha csak lépdelek.                   Egy szó - egy kép - egy zamat!        S többé már nem zavarog.

Miért mondom, hogy botorkál              Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?       Ám egy másik itt tekereg,

Gyalogol, vagy kódorog,                      Száguldó hová szalad?                     -- Elárulja kósza nesz --

S a sétáló szerelmes pár,                      Ki vánszorog, miért nem kószál?     Itt kóvályog, itt ténfereg...

Miért éppen andalog?                           S aki kullog, hol marad?                  Franciául, hogy van ez?

A vaddisznó, hogy ha rohan,                 Bandukló miért nem baktat?           S hogy a tömeg miért özönlik,

Nem üget, de csörtet - és                      És ha motyog, mit kotyog,              Mikor tódul, vagy vonul,

Bár alakra majdnem olyan                     Aki koslat, avagy baktat,               Vagy hömpölyög, s még sem  

Miért más a törtetés?                            Avagy császkál és totyog?              ömlik,

                                                                                                                  Hogy mondjam ezt angolul?
Mondtam volna még azt is hát,              Nem csak árnyék, aki suhan,      

Aki fut, miért nem lohol?                        A nem csak a jármű robog,           Aki surran, miért nem oson,  

Miért nem vág, ki mezőn átvág,             Nem csak az áradat rohan,            Vagy miért nem lépeget?

De tán vágtat valahol.                            S nem csak a kocsi kocog.            Mindezt csak magyarul tudom,

                                                                                                                 S tán csak magyarul lehet...!

PS.: Elnézést, hogy az egyes hasábok kezdetei nincsenek egy sorban, de ezzel nem lehet hasábozni és szóközzel így sikerült.