Hazatérés

…. a megbeszélteknek megfelelően Nany 3:59-kor csengetett, hogy indulásra készen áll. Alex-ban még felvettuk Munír-t, aki ugyancsak szeretett volna kikísérni a reptérre. ( Maged-nak sajnos nem jött össze a dolog, nem tudott szállást foglalni Kairóban, de tőle még szerdán külön elköszöntem.)

Természetesen a hazaút sem telhetett el kalandok nélkül: már 20perce hajthattunk az utópályán mikor kedélyes beszélgetésünket egy hatalmas csattanás szakította félbe, én pedig átélltem életem második durrdefektjét. Nany azonban nem esett kétségbe, kemény kézzel az út szélére navigált bennünket, majd 10perc alatt kicserélte a kereket. Szerettem volna én is kivenni a részem a munkából, ezért míg ő a kereket cserélte én a szúnyogokat csapkodtam körülötte, hogy ne zavarják a munkában. (Pont víz mellett történt a baleset és ahogy kiszálltunk a kocsiból rajokban támadtak ránk.)

Nem egy kisebb fajta lyuk

Egy gyors kerékcsere

Az utunk további részén aztán megértettem, hogy miért kellett annyira korán elindulni, ugyanos Nany nem diktált valami hatalmas iramot.

Azonban még ezzel a sebességgel is megérkeztünk 8-ra a kairói reptérre. Mivel aznapra nagy tüntetések voltak meghirdetve Kairóban, ezért ott nehézségekkel számoltunk, de végül semmi bonyodalom nem történt, ember is alig lehetett látni az utakon, utcákon.

A reptéren aztán még egy kicsit elidőztek velem, de a becsekkolást már nem várták meg. (Itt a csekkoláshoz is át kell már menni egy ellenőrző kapun, ahova ők nem jöhettek velem.) Kicsit aggódtam, hogy ne legyen itt gond, ne legyen túl nehéz a csomagom, mert már csak 1.5LE lapult a zsebemben. Szerencsére aztán a 24.5kg-os csomagom még belefért a 23kg-os határba.

A nagy utazás vége, az utolsó közös pillanatok

Az ellenőrzés egyébként végig elég laza volt, így egy kis késéssel, de fennakadás nélkül érkeztem haza 10hónapot követően, ahol már egy jóval megszokottabb utazás vette kezdetét, Budapestről Győrbe.