Suzanna születésnapja

Múlt hét szerdán én is hivataos voltam Suzanna 5.születésnapjára. Az volt a benyomásom, hogy minél fiatalabb valaki, annál nagyobb bulit csapnak ez alkalomból. A helyszínt a kis ünnepelt választotta ki, ő döntötte el, hogy a Nany-ék lakásában szeretne ünnepelni. Mikor megérkeztünk már terített asztal fogadott bennünket, de mielőtt hozzáláthattunk volna a finom falatoknak, még jött az ajándékok átadása és a felköszöntés.

Egy dömper....

... egy Ríka baba...





....és egy kisvasút

Ezt követően már beindult a buli, a zene, a tánc és persze az elmaradhatatlan tortázás. Mivel mindenki rendesen kiöltözött erre az alkalomra, szívesen álltak össze egy-egy kép erejéig és jó sokat lehetett fényképezni.

Az ünnepi menü

Az egész Mahir-család

Az ünneplést követően pedig éjszakába nyúló beszélgetés következett, amelynek én inkább hallgatója voltam, mint aktív résztvevője. Szóba került a közelgő utazásom is, és hogy majd előtte feltétlenül kell tartani nekem is egy bulit. Arra kiváncsi leszek! :)

Nekem a Ríka baba volt a kedvenc ajándékom

Marjúti hétvége

Az alexandriai betondzsungel után a Marjútban töltött hétvégém olyan volt, mintha egy kis édenkertbe kerültem volna. Már elég régóta nem mozdultam ki, úgyhogy most már nagyon hiányzott ez a környezetváltozás. A szilveszteri írásomkor már mutattam itteni képeket, de ezt most újra megteszem, mert a tavasz hatására mégjobban kizöldült minden és sokat változott a kert a legutóbbi látogatásom óta.

Péntek esti érkezésemet követően megvacsoráztunk, majd meccsnézés szerepelt az esti programban. (Most már újra elindult az egyiptomi bajnokság.) Igazából nem is terveztünk az egész hétvégére semmi komolyabbat, mivel a Maged-nak is dolgoznia kellett, ezért főleg a pihenésé volt a főszerep. Szombat estére viszont meghívásunk volt egy helyi, még nyitás előtt álló, arab stílusú étterembe. A hely tulajdonosa és általában véve mindenki nagyon kedves volt velünk, olyan volt a hangulat, mintha évek óta odajárnánk enni. Még ismeretlen emberek telepedtek le mellénk teát hozva és egy csészényi időre ott maradtak beszélgetni.

A tea mellé természetesen előkerült a vizipipa is, így kellemes hangulatban telt az idő, ameddig az ételre várakoztunk.

Végre már van egy kis szinem is

Muhammad, a líbiai menekült

Ő hívott meg minket

Keleti kényelem, keleti nyugalom

Külünleges rízs, kecskehússal

Vasárnap pedig már a pancsolás és a napozás napja volt, ugyanis átmentünk a szemközti, a Jezsuita központhoz tartozó pihenőhelyre, ahol ugyanolyan szép és rendezett környezet fogadott bennünket. Szinte az egész napot itt töltöttük. Hétőn pedig fájó szívvel tértem haza, megfogadva, hogy ide még mindenképpen visszajövök.

Mit talátam? Egy rózsaszirom!

Az esküvő

A búcsúztató mulatságok másnapján következett az esküvő. 8-ra mentünk a templomba és maga a szertartás nem tartott sokáig, 9-re be is fejeztük. A leendő házaspárnak nem sok dolga volt, nem kellett az általunk megszokott kérdésekre válaszolniuk. Megálltak az oltár mellett és a pap folyamatosan beszélt és énekelt hozzájuk a segédje pedig egy aranyszínű palástot adott  a vőlegényre, majd minkettejük fejére egy-egy korona került. Sajnos a szertartásról nem tudtam sok képet készíteni, mert a családhoz tartozó fotósok folyamatosan körülállták őket és természtesen élő felvétel is készült.



A szertartási öltözet



Férj és feleségként távoztak

A szertartást követően, a kibérelt teremben már a zenéé és a táncé volt a főszerep. Amint megérkeztünk egyből egy zenekar fogadta az párt és az egyes állomáshelyeken megállva, szinte betáncoltuk magunkat a fentartott terembe. (A gépem akuja elég hamar megadta magát, de szerencsémre Nany kisegített a mobiljával, ezért az est további részében is önfeledten fotózhattam.)

A zenekar rendesen adott a melónak! :)

A nagy boldogásban szinte mindenki táncra perdült

A bejárati táncoskedv aztán már végig megmaradt. Nem az étkezésen vagy az iváson volt a hansúly, hanem mindenki körbeállta középen az ifjú párt, öregek és fiatalok ropták, ahogy a lábuk bírta. Ha pedig a fáradtság miatt egy kis pihenőre volt szükség, akkor a pár kiemelt helyre vonulhatott vissza, szusszani egy kicsit.

Felvétel leendő gyerekeknek :)

Járt a pihenő és egy kis frissítő

Igazából az egész esküvői ünenpség erről szólt és csak néha-néha szakították meg, például a torta felszelése miatt. 11 órát követően már kezdtek elszállingózni a vendégek és éjfélkor vége is lett az ünneplésnek. Mindent összevetve érdekes tapasztalat volt, de én kitartok a nálunk megszokott, hajnalig tartó lagzi mellett kis iszogatással, áldomásokkal, menyasszony szöktetéssel.

Tradicionális pillanat: a torta felszelése

Lánybúcsúztató házibuli

Az elmúlt két napon abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem egy esküvőn előtte lévő nap pedig a jövendőbeli feleség házibuliján. Elsősorban Nany szervezett be engem is, de néhány vendéget már én is ismertem közelebbről vagy látásból. 8-kor indultunk, útközben még ittunk egy cukornád levet és fél 9-re már meg is érkeztünk a buli színhelyére.

Minden fontos kellék megvolt: díszkivilágítás és zene

Annak ellenére, hogy sokan most láttak először egyből befogadtak és régi ismerősként kezeltek. Azonnal kaptam egy tál süteményt és egy kispoharat és állandóan figyeltek arra, hogy soha ne maradjon üresen.

A hivatalos töltögető...

....és a legfőbb mókamester

Mindenki hozzátette a magáét!

Nany már lefele tekinget



Egyiptomi Sakara sör (10%), senkinek nem ajánlom



Az estét amúgy egy üveg Johnnie Walkerrel és Bacardival kezdtük, de a fogyasztás gyorsasága miatt azt gondoltam, hogy hamarosan kifogyunk mindenből. Aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult, mert ahogy érkeztek az új vendégek, mindenki hozott valamit a közösbe.

Az egyik újabb érkező



Később aztán befutott a vőlegény is a saját legénybúcsúztatójáról, de a másnapi esküvőnek köszönhetően nagyon összeszedett volt, a körülötte lévőkhöz képest. Hamarosan pedig a társaság néhány tagja az elfáradás tünetit kezdte produkálni, így még egy kicsit elidőztünk, majd hazafele vettük az irányt, hogy kellőképpen kipihentek legyünk a másnapi esküvőn.....

A jövendőbeli férj és feleség

Telefoninterjú a Vatikáni Rádiónak III.

A tegnapi nap folyamán újabb felkérést kaptam a Vatikáni Rádiótól egy interjú elkészítésre, aminek örömmel tettem eleget. Elsősorban a Mubarak elnök távozása óta kialakult helyzetről és a mostani keresztény-muszlim összecsapásokról beszélek.

Aki meg szeretné hallgatni, az erre a linkre kattintva eljut a Vatikáni Rádió honlapjára, ahol a szöveg előtti kis hangszóróra klikkelve letöltheti az interjút. Remélem tetszeni fog!

http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=487279

Sorok Egyiptom naplóiból

Múlt héten újabb előadáson vettem részt a Jezsuita Központban, amelynek a elnevezése a már címben szereplő "Szutúr min dafeetir maszr - Sorok Egyiptom naplóiból" volt. Sajnos én nem sokat értettem belőle, de a közönség többi része nagyon meg volt elégedve a látottakkal, többször is felálva tapsoltak az előadás alatt. Egyébként én ilyenkor nem azt szoktam figyelni, hogy mit, hanem ahogyan beszélnek.  Az egész műsorra az volt a jellemző, hogy egy-egy párbeszédet vagy monológot zene követte, majd újabb mondanivaló jött.

(Majd megkérem a Maged-ot, hogy fordítsa le a videót, mert én csak szavakat és a végét értem, hogy "la júged musztakbal - nincs jövő".)

Ezt követően azonban még nem értek véget az est látványosságai. A központból sétáltunk Nany-val a közeli buszmegállóba, amikor a járda mentén hömpölygő vérolyamra lettem figyelmes. El sem tudtam képzelni mi történhetett, de amintegy teherató takarásából kirajzolódott a vérpatak forrása már jót derültem a látottakon....

Vasárnapi látogatás a szomszédban

Múlt vasárnap már éppen indultam volna a szomszédba a szokásos látogatásomra, mikor telefonon hívott a Nany, hogy menjek át. Kicsit furcsálottam is, hogy minek hív fel, mikor vasárnaponként szinte mindig átmegyek. Aztán később kiderült, hogy egy kisebb ajándékkal vártak és biztosra akartak menni az aznapi látogatásommal kapcsolatban.

Már kezdetektől fogva szerettem volna venni magamnak egy egyiptomi tradicionális ruhát, de soha nem találtam. Kérdeztem is tőlük, hogy merre lehetne kapni, de nem tudtak segíteni, mert ez az öltözet az alexandriai régióra nem jellemző. Szerencsémre aztán egy rokonuk kisegített és én is hozzájuthattam, az ún. "galabejja"-hoz, amelyből egyébként több féle is van, attól függően, hogy Egyiptom mely részéről származik.

Az én galabejja-m :)

Házassági buli az utcán

Mintha csak rá akarnának kontrázni a nemrég megírt bejegyzésemre, tegnap előtt lakodalmi ünneplést csaptak az utcában. Bár akkor még nem tudtam, hogy azt ünneplik és a boldog házaspárt sem láttam, de később megérdeklődtem a Nanytől, hogy mit ünnepeltek pontosan és ő világosított fel.

Nem tudom ez hogyan működik itt, de biztos van valamiféle hallgatólagos egyezmény és mindenki elfogadja ezt a szokást, mert ilyenkor elfoglalnak egy teljes utcaszakaszt és este 6-tól hajnali 1-ig megy a zene. Nálunk biztos folyamatosan jönne a rendőrség a feljelentések miatt.....

Minek helyet bérelni, ha van utca? :)



Az ünneplők



The Village Balbaa restaurant - Translation

On Monday evening Megos slept here again and we started discussing about Egyptian food, especially about pigeons. Because I had never eaten pigeon we decided to solve this problem soon.

We didn’t wait long to carry out our plan and yesterday, in early afternoon we visited the Village Balbaa restaurant, which is quite popular among the habitants of Alexandria. As long as we were waiting for the main course, they put several small plates on the table with dipping, which you can eat with the freshly baked and still warm bread.

Luckily we didn’t have to wait too long for the pigeons and we didn’t have time to eat too much from the appetizer. As we looked downstairs we saw as they were bringing the fried pigeons on a big tray and soon they were front of us.

The taste of the pigeon is similar to a duck’s meat and from this comparison the duck is closer to my hearth (stomach). Otherwise it has quite a few meat so you dont get the „I bite a big one”-feeling. It is filled with rice and they leave the liver and the hearth in it as well. We couldnt finish the lunch without drinking a tea which came with little menta-leaves. After this we went for a walk beside the coast to have a little work-out after this great lunch.

Ízletes kitérő a szárnyasok világába - A Village Balbaa étterem

Hétfő este Mego újra itt aludt és beszélgetésünk során az ételekre, azon belül is a galambra terelődött a szó. Mivel én még soha nem ettem galambot, ezért elhatároztuk, hogy ezt a "hiányosságom" rövid határidőn belül orvosolni kell.

Éttermi dekoráció I.

Éttermi dekoráció II.

A terv végrehajtásával nem is várakoztunk sokáig, tegnap kora délután elindultunk a Village Balbaa étterebe, amely felettébb népszerű az alexandriai lakosok körében. Az itteni szokásokhoz híven, ameddig a kirendelt fő ételre várakoztunk most is számos kistányért tettek elénk salátával és különféle mártásokkal, amelyekből a frissen sütött, még meleg kenyérrel lehet tunkolni.



Választékban nincs hiány



Kaviár massza

Szerencsére a főételre sem kellett hosszan várakozni, így nem volt időnk csak az előétellel jóllakni. Ahogy a földszintre lenéztünk már láttuk, ahogy nagy tálcán érkezik a friss galambsült, amely hamarosan ott illatozott előttünk.


Pincérünk külön kérés nélkül, ajánlotta fel,
hogy képet készít rólunk



Ez igen!

A galamb ízét egyébként leginkább a kacsáéhoz tudnám hasonlítani, amely párosításból a kacsasült  áll közelebb a szívemhez (hasamhoz). Egyébként elég kevés húsa van, így a "jó nagyot beleharapok" élmény elmaradt. Belül rizses töltelékkel volt kitömve és az ehető belsőségeket (szív, máj) is benne hagyták. Az étkezést az elmaradhatatlan teával fejeztük be, amely mellé mentaleveleket is adnak, majd a kiadós ebéd ledolgozására még egy kis tengerparti séta is szerepelt a programban.

Az egyiptomi üditő

De vajon mit lát a távolban?

A tenger illata - "The smell of freedom"

Egyiptomi ünneplések

Az itt eltöltött 8 hónap során azt figyeltem meg, hogy az arab emberek előszeretettel kerítenek nagy feneket olyan dolgoknak, amelyek számunkra nem adnának okot ünneplésre. Nemrég egy új húsbolt nyitását ünnepelték nagyon lelkesen (talán erről már írtam is), csirkének beöltözött táncoló emberekkel és hangos zenével, most pedig egy költözési menetet sikeült megörökítenem.

Egyébként szerintem ez abból fakadhat, hogy az itt élő emberek nagy részének nem igazán jut más szórakozási lehetőség,  mint a kávézókban való játék és barátokkal való beszélgetés. Persze számos mód van még a szabadidő eltöltésére ezen kívül is, de ez csak keveseknek megfizethető.

Az autókonvoj egy részlete