Múlt héten újabb előadáson vettem részt a Jezsuita Központban, amelynek a elnevezése a már címben szereplő "Szutúr min dafeetir maszr - Sorok Egyiptom naplóiból" volt. Sajnos én nem sokat értettem belőle, de a közönség többi része nagyon meg volt elégedve a látottakkal, többször is felálva tapsoltak az előadás alatt. Egyébként én ilyenkor nem azt szoktam figyelni, hogy mit, hanem ahogyan beszélnek. Az egész műsorra az volt a jellemző, hogy egy-egy párbeszédet vagy monológot zene követte, majd újabb mondanivaló jött.
(Majd megkérem a Maged-ot, hogy fordítsa le a videót, mert én csak szavakat és a végét értem, hogy "la júged musztakbal - nincs jövő".)
Ezt követően azonban még nem értek véget az est látványosságai. A központból sétáltunk Nany-val a közeli buszmegállóba, amikor a járda mentén hömpölygő vérolyamra lettem figyelmes. El sem tudtam képzelni mi történhetett, de amintegy teherató takarásából kirajzolódott a vérpatak forrása már jót derültem a látottakon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése