Az arab vendégszeretet

Amikor az otthoni arabórákon a tanárom mesélt az itt élő emberekről, már akkor is mondta, hogy mennyire vendégszeretőek. Én ezt annyival egészíteném ki, hogy nemcsak szeretik, de (meg)tisztelik is a vendégeiket, de olyannyira, hogy az néha már kellemetlen tud lenni.

Amikor átmegyek a szomszédba, megérkezésemkor egyből valaki feláll, hogy én helyet tudjak foglalni. Kis idő elteltével pedig mindig ott van előttem valami innivaló vagy gyümölcs. Arra, hogy én kényelmesen elhelyezkedjek, kivételes figyelmet fordítanak. Pár napja történt, hogy bementem a szobába megnézni mit játszanak a gyerekek a számítógépen, de nem is akartam huzamosabb ideig ott maradni velük. 1-2perc nézelődés után szegény gyereket – aki éppen játszott – jól leteremtették, hogyan gondolja, hogy ő ott üldögél miközben én állok. Egyből fel is pattant, nekem pedig le kellett ülnöm.

Ez azonban nemcsak a szomszédban van így, de ha a buszon a környékemen feláll valaki, akkor egyből nekem mutatják, hogy üljek le nyugodtan. Vagy mikor régebben még csak felálltam a helyemről, hogy az ajtóhoz férkőzzek a leszálláshoz, a mellettem utazó öregember szólt a sofőrnek, hogy húzódjon félre, mert le akarok szállni.

Egyébként a szomszédban esténkét több, egymással rokonságban élő család is össze szokott gyűlni. Azonban ha valamelyik családanya ott ad a gyerekeinek enni, akkor nem történhet meg, hogy engem nem kínálnak meg ugyanúgy.

Most csütörtökön csak ott üldögéltem és hallgattam, ahogy beszélgetnek. Lejött az Amal és adott a két gyerekének enni, majd kisvártatva nekem is hozta a tányért, pedig előtte meg sem kérdezte, hogy kérek-e. Azt már megtanultam az elmúlt hónapokban, hogyha kínálnak, akkor igazából nincs beleszólásom, hogy kérek-e vagy nem…. J